|
|
|
Nem vagyok különleges. Egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet élek, nem állítanak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész. De egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más. Egész szívemmel, és lelkemmel szeretek Valakit, és ez nekem bőven elég...
Hey, csak egy szó
amit csak én érzek, amit csak mi érzünk..
Csak egy szó semmi több,hittem a csodában.
Ketten egy szobában,de a valóság éreztem túl korán van.
Mert a válasz nem kérdő,
Az öröm korai volt, de a bánat már késő.
Ennyi most.Kiszálltam végül szárnyak nélkül,
Szarul de büszkén,csak hogy legyen mit mesélnünk.
Mit mondhatnék még? Feltettem mindenem egy lapra,
És te szemrebbenés nélkül úgy hagytad elbaszva.
Máig sem értem az egészet de ki tudja?
Rajtad kívül senki,talán majd az idő megoldja,
Mint minden mást,a magyarázkodást most halaszd el,
Megbántad,kár,már nem hiszem el egy szavad sem,
Az elején tisztáztuk, és előre megmondtam:
„Őszinteség nélkül nem lehetünk együtt a legjobbak.”
Ahány ember annyi szív, de a bástya ott borul,
Hogy elengedem a kezed, remélem nélkülem is boldogulsz.
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Végre tisztán látok,nincs ködfelhő a fej felett,
De nem gondoltam volna,hogy velem is megteszed.
Szüntelenül azon görcsöltem,hogy jobb legyen,
De máig sem értem,hogy tehetted ezt pont velem.
Nem tudom, hogy éled meg,vagy hogy éled túl, de elég szar lehet,
Ga nincs veled a lelkiismeret, beint neked.
De néha megérné nem?
Hazudj csak magadnak ez elégtétel!
Még ezek után is,de bár teszek rá egy lapáttal,
A múltban kutattam,de hamis amit találtam.
Hiába futnál utánam,hiába tennél értem,
Másfél év a kukában,pedig én csak érted éltem.
Mennyi átvirrasztott éjszakán,amíg nyugodtan aludtál,
És mint a vízfolyás,végig az arcomba hazudtál.
Ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok.
Tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Nekem mindig azt mondták: „Igen ezt már hallottad.”
Nem egyszer kértem,bármi történik ne felejts el.
Betartottam minden szavam,és hogy ez miért fontos?
Mert az kívánom neked,hogy mással légy boldog,
Ha velem nem ment,de te voltál az egyetlen,
Aki tudta mi a gyengém, mert ismertél engem.
És ez lett a vesztem. mertem, de nem nyertem.
Tapasztalaton kívül mást, csak magam hitegettem,
Hogy egyszer majd mi ketten, bár ez nem vigasz,
Mert ez az egész hihetetlen, ahogy felriaszt,
Az álomból egy hang,és hallom sírva ébredsz,
Mikor rágondolsz,de már csak magadtól félhetsz,
Mert szürkévé váltak a türkizkék szárnyak,
Amik egykor még beléd is bizalmat tápláltak
És szeretet,miért voltál mással, ha csak velem
Képzelted el a jövőt,de lépj tovább, mert én is ezt teszem?!
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
