|
|
|
| Előadó: | Dynasztija |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti beatek, földalatti rímek
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti lelkek, földalatti színek
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Indulhat a műsor, kezdőik a gála, yo
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Nem játszik a TV, sem a rádió
Lizard:
Nálunk mindenki kamu ezért fáj a true
Ma már mindenki szanaszét basz mindenkit úú
Minden apró rap-os buzi szájú szavakkal ölne
Saját vérembe fojtana engem, ja persze hogyne
A tettek mezejétől távol szavaktól lángoló városok
A medréból kilépett folyóként jövök és mindent elmosok
Mozdul a zene-Hollywood bele bukik minden szinészet
Nem szereztek több Oscart a castingnak vége
Lász:
Csak erről szól csak erről szól csak erről szól az élet
De hiába nézed soha nem látod a fényt meg
A célt mit tűztünk előre elérni eléd
De én még mindig nem értem a szöveged lényegét
Mer odabszol, beszólsz mikor aludnod kéne
Vagy mégnézned éppen mi megy most a TV-be
Egy vágy egy élet amit eltörölhet végleg
De ha azt akarod akár örökre benned élhet
TéOeM:
Egy szektányi szekció, újabb civilizáció
A lapos marhaszar ami üt az kúrvajó
Vibrál a venti, mi vagyunk itt lent fenti
A hip-hop is zene, könnyű ám elbaszni
Sok zenekar, sok a szar, fele hakni
Gondolkodj el azon, hogy abba kéne hagyni
Na mi a fasz? Dyna City izzik itt a platni
Elvesztek a zöld között mint a kicsi Bambi
Refrén:
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti beatek, földalatti rímek
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti lelkek, földalatti színek
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Indulhat a műsor, kezdőik a gála, yo
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Nem játszik a TV, sem a rádió
Lizard:
Sztárok jönnek támadnak be de lelkem el nem érik
Ujabb stuffok tömkelege de nem jutnak a szívig
Minek harcolsz szavakkal támadsz rám hogyha nem értesz
Minek becsmérelsz állj oda hogy jobbat képezz
Ígéretek, elfelejtett fogadalmak
Tétlen emberektől nyűzsgő összeomlott birodalmak
Jövőbeli riadalmak maradnak fenn. Amit látok
kevés lesz az alapos megfontolt szervezett betámadáshoz
Lász:
Hallottam már énis hogy ez így jó ez úgy jó
De még mindig ugy csináljuk ahogy nekünk jó
Csak beszélsz de nem érintett meg minket a rímed
És eltévedsz mer nem mutat utat a térképéd
Mi már meghúztuk a vonalat hát kövesd a jelzőfonalat
És ha nem veszíted el hát megleled az utadat
Mert nekünk így jó az élet lassan halad
Csak fekszünk kinn a réten a napfény alatt
TéOeM:
Árad a bűz a számban, eléggé keserű
Martok a húsomból mint a dögkeselyű
Hogy ne lássak ne halljak dugom fejem homokba
Megvárom még kussoltok és elhúztok a faszomba
Ravasz vagyok mint Vuk a kis róka
Kiskorom óta voksolok én a legjobbra
Színpadon állsz no ebből lesz a nagy bukta
Megfőzted most már megeszed ez vagy egy szar.
Refrén:
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti beatek, földalatti rímek
Egy föld, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Földalatti lelkek, földalatti színek
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Indulhat a műsor, kezdőik a gála, yo
Egy város, egy hang, egy szó, egy szolmizáció
Nem játszik a TV, sem a rádió
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
