|
|
|
| Előadó: | Bobakrome |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Öreg, ez a J-Dila és B-O-B-A...K-R-O-M-E, a Bobakrome, gecc! GECC!/
Vágesz? Ez J-Dila zenéje, azt taposom a BP-t. Detroit vagy Hungaric, pinából kimászások, 1974. Mi többet zenézgettünk geci, mint ahogy te nézted a tv-t.Az száz, hogy most is jó lehet a cájgod a mennyben.Én is bajnok hangon kenem a fülekbe az enyvem. De ezek itt nem fánkot, hanem gyrost esznek. Ezér kell itt lennem, hogy lássam, mi rosszt tesznek. Nyomatom én is, de ez még csak a vázlat. Leraktam az alapokat, ráteszem a házat. Azt mondják a magyar hiphop fantasztika. De engem nem basznak át vele, csak hangplasztika. A wacuum a fekete lyuk,ahol a Krome fénylik.Mer magyarban a rapben is a politika érik.Lehet tőlem a hátszeles kreatív, mint Japán.Azt üzenem neki,hogy szíjjá apám!Meglepően fog menni az üzlet,hogyha nyitok.De psszt, mert ez a legjobban tartott titok.Szeretném má átélni ahogy a Szerengetiben a kárimat egy orosz lány szeretgeti meg.A fikcióm a vigasz és vagyok elég pimasz,hogy előre meglátom, ki a fars,ki az igaz.Paraj,ez egy talaj.A fejemen nincs talaj.Te leszel a saját szarod leszelve,mint karaj.Ha benn vagyok a klubba,mindenki tudja: Itt van Magyarország egyik legádázabb kunja.Mer ezt a tudatosságot má B-O-B-A unja, mer ez harap mint az alap. Amit emelsz,az meg kalap.Te falat,a kutyák elesége vagy,a kulám felesége vagy,a harcod veresége vagy te farcos! Ki ez a sok pajkos? Legyek nekik bajszos?Telefonom képernyője csak az ami karcos.Pörgetem a muffot, akkor is ha tartály.Mer az éjszakában akkor éppen én voltam a barbár.Ha hiszed vagy nem.De nem viszed, meghiszed.Az audio bombából a configs kiszed.Az orrod lehet pisze, a dumád lehet pösze, a tested lehet böszme, terellek azt jössz le!Ez kun téma, oltóba nyomom,mint a porta. Keljé má fel gecc, orrod belelóg a porba!Hogy születtem én ebbe a korba?Kihagyhattam volna 1-2 évszázadot csak úgy sorba.Imádkozik a padban a suli ima, mert a wc-ben szünetben térdel a punigida.A kantinban én vagyok a feleselős, aki itt velem iszik, annak a fele se nős.A gondom vemhes,a harmóniám csendes, a hárfám meg csak annyit szól rám,hogy pengess!Nem vagyok én stikkes,nálam minden stimm.A külföldiek néznek:Ki van velem? Ez a TEAM!
/J-Dila, rest in peace!/
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
