


| Előadó: | Magna Cum Laude |
|---|---|
| Album: | 999 |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 4:41 |
| Szövegírók: |
Kara Misa Kara Mihály Mező Mihály |
|
Szabó Tibor |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |

Kilencszázkilencvenkilenc,
mezőtúri nyár
itt kezdődött el minden,
hívtak a srácok, menjek énekelni már.
Nem tudtam akkor még,
a zene mi fán terem,
ne aggódjál, szóltak nyugi,
van próbaterem.
Én meg néztem, hogy a szomszéd
vajon miért menekül,
egy hangfalunk volt csak és
az szólhatott ily kegyetlenül.
S megjelent előttünk egy látomás,
mikor felcsendült a „Minden állomás”.
Rögtön tudtuk ennyi kell a magna hatáshoz,
s azt is sajnos, hogy nem értünk semmi máshoz.
Nem, nem, nem lehet,
értsd meg máshogy nem lehet,
a muzsikaszó Istenének
el kell add a lelkedet.
Nem, nem, nem lehet,
élni máshogy nem lehet
a zene szült meg minket
és majd Ő lesz, aki eltemet.
Nem, nem, nem lehet…
Századszorra sem pöccent be
az átkozott Skoda,
nekünk mégis jobban feküdt
akkor, mint az iskola.
Az első koncertre is ő vitt át
minket tűzön-vizen,
marha nagy buli volt, velünk
együtt voltak vagy tízen.
De hát semmi nem lesz belőlünk
megmondta pár tanár,
ha olyanok lennénk, mint ők,
hányszor feladhattuk volna már.
Mert ha van érzelem
mi másnak nem érthető,
számunkra tudás nélkül is
könnyen kifejezhető.
S ha előttünk újra csak
tízen állnának,
két kézzel beintenénk
két kézzel beintenénk álmunk halálának.
Nem, nem, nem lehet…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.