


| Előadó: | Magna Cum Laude |
|---|---|
| Album: | 999 |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 5:23 |
| Szövegírók: |
Szabó Tibor Kara Mihály Mező Mihály |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |

Július volt, délután,
én meg vittelek a vázon,
idilli pillanat, jegyezd meg,
ha netán majd hiányzom…
mert este már,
egy kerthelyiségben,
azt lódítom majd valakinek:
Te lehetsz a feleségem.
S hazafelé, hogy is hívják,
még rám nevetett,
bocs, de mindig összekeverem
a neveket…
Ági, miért kell rád várni,
Jutka, megtanulta,
Betti, nem felejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Márta, nagyon várta,
Klára, a pokolba kívánta,
Gréti, egy mosolyba rejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Anna, visszakapna,
Éva, gondolj rám néha,
Netti, ő sem felejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Olga, mindig volt dolga,
Dóra, eltűnt virradóra,
Kitti, ki egy mosolyba rejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Hányszor beázott a sátratok
s átjöttetek,
később a barátnőddel is
egy szorosabb kapcsolat köttetet.
Ott leszek majd nálad is,
csak mondd meg, hogy hányra,
hát emlékezzünk vissza
most, arra a nyárra,
mikor egyedül annyi őzikét
ejtettem el,
ne haragudj, csak a nevüket
felejtettem el…
Ági, miért kell rád várni,
Jutka, megtanulta,
Betti, nem felejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Márta, nagyon várta,
Klára, a pokolba kívánta,
Gréti, egy mosolyba rejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Anna, visszakapna,
Éva, gondolj rám néha,
Netti, ő sem felejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Olga, mindig volt dolga,
Dóra, eltűnt virradóra,
Kitti, ki egy mosolyba rejti, hogy
engem nem lehet szeretni.
Ági…
És Katicával kettőnknek
egyforma pólónk volt,
szabályosan rajzolódott ki rajtuk
a meggyfolt
az enyémet másnap más mosta már,
de nem jött ki soha
beleivódott gyerekkorunk
meggyfoltos nyoma.
Azóta mennyi kézpár
markolta már e pamut köteget
a nevükre most felsorolnék
egy-két ötletet.
Ági…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.