|
|
|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Chagal (vámpír):
Slussz-passz a szundítás!
Magda (vámpír):
Ki kért meg, hogy lármázz?
Chagal (vámpír):
Ideje fölkelni, mindjárt kezdődik a bál!
Magda (vámpír):
Milyen bál? Téged oda be sem engednek!
Chagal (vámpír):
Miért?
Magda (vámpír):
Nézz már magadra! Szánalmas vagy!
Chagal (vámpír):
Akkor legfeljebb aluszkálok még egy picinykét veled!
Magda (vámpír):
Velem? Szégyellhetnéd magad Chagal!
Chagal (vámpír):
Miért?
Magda (vámpír):
Harapdálni a nyakamat? Szívni a véremet?
Chagal(vámpír):
Ugyan már!
Miért ne szívhatnám ki én a véred,
Ha egy másik mindig engem szív?
Mert az ember is egy állat tényleg,
Csak a más vérétől lesz aktív.
Amit mindenki tesz hogy lesz vétek?
Aki kóstolta mind többet kér.
Legyen hatalom vagy pénz oly mindegy
Fő hogy még több legyen nincs más cél!
Ki nem vesz részt a vérszívásba' felkopik az álla!
Ki nem szart soha másokra, azt végül mind leszarja!
Szívd fel magad rád fér,
Egy kis friss és lágy vér.
Gyorsan áthat meg nem árthat,
Mindjárt jobb mint ott panaszkodj!
Magda (vámpír):
Amíg még éltem
Undort hoztál!
De mióta így szívsz
Lásd egész jó vagy már!
Ezt tenni oly morbid!
Teszek rá hogy morbid!
Mikor tépáztad a fűzőm,
Sokszor túl sok volt a nyűgből!
Most ha rám tapad e száj,
Egy nap háromszor se fáj!
Chagal (vámpír):
Mi hát a baj,
Szívlak és szívsz te is,
Hisz mindenki szív még csak szép!
Mikor mi kell, azt vesszük el mindig a másikét!
Van úgy hogy vért vagy éppen szerelmet ohh, vagy pénzt!
Na, csicsíja, babúja!
Chagal(vámpír) & Magda (vámpír):
Mi hát a baj,
Szívlak és szívsz te is,
Hisz mindenki szív még csak szép!
Mikor mi kell, azt vesszük el mindig a másikét!
Van úgy hogy vért vagy éppen szerelmet ohh, vagy pénzt!
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
