|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Chagal (vámpír):
Slussz-passz a szundítás!
Magda (vámpír):
Ki kért meg, hogy lármázz?
Chagal (vámpír):
Ideje fölkelni, mindjárt kezdődik a bál!
Magda (vámpír):
Milyen bál? Téged oda be sem engednek!
Chagal (vámpír):
Miért?
Magda (vámpír):
Nézz már magadra! Szánalmas vagy!
Chagal (vámpír):
Akkor legfeljebb aluszkálok még egy picinykét veled!
Magda (vámpír):
Velem? Szégyellhetnéd magad Chagal!
Chagal (vámpír):
Miért?
Magda (vámpír):
Harapdálni a nyakamat? Szívni a véremet?
Chagal(vámpír):
Ugyan már!
Miért ne szívhatnám ki én a véred,
Ha egy másik mindig engem szív?
Mert az ember is egy állat tényleg,
Csak a más vérétől lesz aktív.
Amit mindenki tesz hogy lesz vétek?
Aki kóstolta mind többet kér.
Legyen hatalom vagy pénz oly mindegy
Fő hogy még több legyen nincs más cél!
Ki nem vesz részt a vérszívásba' felkopik az álla!
Ki nem szart soha másokra, azt végül mind leszarja!
Szívd fel magad rád fér,
Egy kis friss és lágy vér.
Gyorsan áthat meg nem árthat,
Mindjárt jobb mint ott panaszkodj!
Magda (vámpír):
Amíg még éltem
Undort hoztál!
De mióta így szívsz
Lásd egész jó vagy már!
Ezt tenni oly morbid!
Teszek rá hogy morbid!
Mikor tépáztad a fűzőm,
Sokszor túl sok volt a nyűgből!
Most ha rám tapad e száj,
Egy nap háromszor se fáj!
Chagal (vámpír):
Mi hát a baj,
Szívlak és szívsz te is,
Hisz mindenki szív még csak szép!
Mikor mi kell, azt vesszük el mindig a másikét!
Van úgy hogy vért vagy éppen szerelmet ohh, vagy pénzt!
Na, csicsíja, babúja!
Chagal(vámpír) & Magda (vámpír):
Mi hát a baj,
Szívlak és szívsz te is,
Hisz mindenki szív még csak szép!
Mikor mi kell, azt vesszük el mindig a másikét!
Van úgy hogy vért vagy éppen szerelmet ohh, vagy pénzt!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
