|
|
|
Verse 01.
Ya,ya,na,na
Kocsit kaptál otthonról, én a szüleimtől kitartást
Ha elbasztad te pénzt, én az apámtól bíztatást
Hogy bírjam az iramot felnőtt, érzett a lelkem
Már tudom nem másnak, magamnak kell megfelelnem
Inkább állba verjél, mint térdre rogyjak hogy nevess
Az élet talán olyan, akár egy négycentis feles
Először nem érzed, majd béget istri veled
Begyújtja a tested, csak legyen hozzá beled
Mit tanultam eddig, csendet a hangzavarba
Rést látni a falakba, világot érteni meg szavakba
Volt hogy vak voltam, szememtől nem láttam
Sötét szobába zárva kezed megtaláltam
Úgy érzed tudod, pedig felét se láttad mint én
Voltam padlón, megtörtem mint prizmán a fény
Száz felé szórd szét, egy perc lehet acélkemény
Jöhet új pirkadat, nekem mára a cél a remény
Nem dalolsz, csak dúdolsz, ha esik akkor zuhog
Nyers erő visz, a szteroidok hazugok
Nem dalolsz, csak dúdolsz, ha esik akkor zuhog
Nyers erő visz, a szteroidok hazugok
Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon
Verse 02.
Az élet az lottó, megvezet mint Ottó
Tartsd oda az arcod, ez nekem a mottó
Zsebemben a fot(t)ó, nem elég a jóból
Hogy eltelnek az évek, megérek mint a jó bor
Az élet az lottó, megvezet mint Ottó
Tartsd oda az arcod, ez nekem a mottó
Szerencsejáték és én mindent merek ya
Próbálok úgy élni, remélek nyerek ma
Telített a pakli, mindenki keresi a párját
A zuhanás nem számít, beton keni el a száját
Adhatod a ráját, a bot arra is rájár
Leghidegebb szív is érzi, olvadás ne fájj már
Eltűnik a burok, sebezhető a felszín
A könnycseppek foltozzák, azt nem mossa a Persil
Persze lehet steril minden, nincs piszok rajta
Az a fajta összeroppan majd az első bajba
Persze lehet steril minden, nincs piszok rajta
Az a fajta összeroppan majd az első bajba
Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon
Verse 03.
Itt ízetlen az élet, ha nyeled akkor fáj
A keserű pirulától is dagad a máj
Ha keresed a gyümölcsét, egy rakott raklapát
A dellát vidd el, szavad szava maradtál
Minden egyes rózsának megvan maga tüskéje
Kapcsolat egy csata, minden csatának van büszkéje
Kézen fogva rohanunk álmokat üldözni
Úgy érzem azok kergetnek el tűzföldig
Kérded minek űzködni, ha lebeszél tíz földim
Olyan ez a belföld, mint ha én volnék külföldi
Kell néha kürtölni, had hallják a titánok
Elmúlnak az évszakok, megsárgul fura taktikátok
Ital lesz a kín, étel lesz a drogokból
Hosszú éjjel napokból, a vége mint a Dragon Ball
A harcosból öreg lesz, az öregből meg bölcs
Nem éltél igazán, akkor attól benned görcs
Lepereg a filmed, ne kelljen ásítani
Légy rá büszke, ne kelljen semmit megmásítani
Van mikor elég, van mikor kérnék még
Mindennek van két oldala, úgy mint az érméknél
Van mikor elég, van mikor kérnék még
Mindennek van két oldala, úgy mint az érméknél
Refrén (2x)
Az élet is irodalom, ha élem akkor írom-hagyom
A piszkozatot nem kell, élesbe hogy bírom vajon
Ez nem teszt, itt az veszt, kinek visszavág a birodalom
Az lesz a feszti képem, elmondom tíz oldalon
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
