|
|
|
Bódult szívünk az utolsó pár hóra tombol
csak a szép maradt rossz az aki rosszra gondol
a felejtés nehéz de együtt könnyebb
örökkön libegni fog a gondolat állunk körbe
rád szegeződik minden szem minden gondolat
italba folytjuk bánatunk egyenként folytogat
az érzés sok a kérdés de hiányzik a válasz
akik érted éltek közülük nem kell hogy válassz
minek képzeltem hogy együtt növünk fel
minek éreztem hogy te örökké mellettem leszel
most a szoba rideg képe, nyáron csendben
tudom soha többé nem lesz már semmi rendben
megáll egy vonat meg, megáll egy szívverés
de tovább él az életed az emberekbe így felém
mozog még a hinta te is benne ülsz
itt mindenki szeret tölünk soha nem menekülsz
mint a mesékben de ez a valóság
mintha eltévedtem volna részegen a kalóz már
kifosztott mindent teljesen
csak a te emléked marad a fedélzeten csendesen
hagytál szerelmet, hagytál barátokat
hagytál levelet hagytam neked ezt a számomat
épp csak most lettél tizennyolc bizonyítottál
bátor vagy fent találkozunk melletted mind ott áll
aki szeret valaha veled sírt vagy nevetett
rád gondol és nem felejti el soha a nevedet
Refrén:
Ha menni kell hát menni kell
el fúj a szél de te élsz bennem nekem ennyi kell
egy ölelés, egy csók, egy búcsú pacsi
hozzánk egyetlen szó
Ha menni kell hát menni kell
el fúj a szél de te élsz bennem nekem ennyi kell
egy ölelés, egy csók, egy búcsú pacsi
hozzánk egyetlen szó
egyetlen szó a menni kell
Ki kivánhat egy szülőnek ennél rosszabat
tegnap is szivárvány volt felhők mögé oszlatva
könnyel írt betűk össze sírt szemű lánykák
téged éltetnek ölben kit szeretetünk
kit legyőzött az élet ki nem birta az ellent
akit többen szerettek az most hirtelen elment
kékké vált a tenger meg kékké az égbolt
látszólag boldog volt de az már réges rég volt
hidjétek el ö most a legboldogabb fentről néz le ránk
szebb volt hogy ő is szólhatott hozzánk
Tomi kérlek hozz ránk egy szebb évszakot
gyere vissz mert sok haverod még nem kapott
utolsó vagyorát de tudjuk az az utolsó
az út tulsó oldalán vársz ránk de ez csak úgy jó
ha igaz hogy figyelsz ránk és élsz még ott fönn
a szerelem öl butit és a nyomorba dönt
igaz a mondás mindegy hogy mit mond más
te szerettél a világon a legjobban ez nem vitás
hunyd le a szemed aludj el szépen kis Tamás
nyisd ki a szemed kelj fel itt mindeki visszavár
hunyd le a szemed aludj el szépen kis Tamás
nyisd ki a szemed kelj fel itt mindeki visszavár
Nyugodj békében Deka a fenti világban a kondi gépek helyett
a lenti emberek szeretete edzen
Refrén:
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
