|
|
|
| Előadó: | Illúzió krú |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nativ |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Ben/
Botorkál a gúny.Kopott álmok,fakó vágyak.
Felednélek,ha tudnálak.Ha engedné a múlt.
Temetem a bút,néha beköszönt pár szép nap
Sorsdöntő a kérdés,de Ő válaszra sem méltat.
Hirtelen jött intelem,de van ki mégis hisz nekem
Közhelyek a szíveden,így maradtál itt velem.
Ébreszt a felismerés a felesleges tettek,
Felesel,de retteg felénk őszinték a trackek.
Minden rendben inkább húzd meg magad csendben.
Semmi sem maradt meg egyben,számalommal a szememben.
Mind elégtek a lapok,mindenem meg kapod,
Ha kérnéd,ha szeretnéd,ha szerettél csak vonszolnak a napok.
A jövő több a jelennél.Feleszmél a tudat,ha kell örökké várok.
Köddé válok beléd látok,letörlöm a könnyem.
Könnyen át is léphetsz,hisz hívatlanul jöttem.
/Dóri/
Refrén:
Mondatok,mik üres sorokban állnak.
Emlékek már csak nyomokban várnak.
Becsukom szemem és ezer dolgot látok.
A csillagok kapuin túl békére találok.
"...Az igaz ember lerója a tartozását,és megtartja a szavát. És megtartja a szavát. És megtartja a szavát..."
/Natív/
Zuhanó nappalok és véget nem ért éjszakák.
Könny kimosta párkányom a bú kinyitott ablakában tükörképed néz le rád.
Visszaveri hangodat,az égboltba örök-csillag
Elsötétült,annyi minden megviselte arcodat.
Szemed mint fénybogár,soha meg nem szűnő,csillogás mit elrejt.
Ha sírdogálnál vigaszt nyújt és sejtet még ezer dolgot benned.
Mikor melletted fekszem és fázom.
A gyertyába míg forró könnyem viaszt önt,
Fátyolos a jelen benne csillogsz mint egy igazgyöngy.
Felállítom keresztem üvegszilánk élével.
Belevésem nevem a feláldozás vérével.
Elmesélem neked,más már nem nyugtat,
Éjjelenként tudat alatt ordítom a neved.
Bennem olyan vágyak égnek,rajtuk már semmi nem rendít,
Ha életem egy gitár Te lehetsz az ki megpendít.
Bármi el múlt rajtam és nem lesz már látom,
Az életem egy film szalag és tudat nélkül átvágom.
Hogy hol kezdődik elmondom mikor lelkembe karcoltad,
Szemeim az agyamba,akkor egy arcot rajzoltak.
Mi vagyok azóta,azt te tudod,hisz te alkottad.
Lelket adtál testemnek,bennem a lelket Te tartottad.
És én a tied.Az érzésemre nincs már szó
Örökké tied vagyok,éjjel nappal hiányzol.
/Dóri/
Refrén:
Mondatok,mik üres sorokban állnak.
Emlékek már csak nyomokban várnak.
Becsukom szemem és ezer dolgot látok.
A csillagok kapuin túl békére találok.
Mondatok,mik üres sorokban állnak.
Emlékek már csak nyomokban várnak.
Becsukom szemem és ezer dolgot látok.
A csillagok kapuin túl békére találok.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
