|
|
|
| Előadó: | I Don't Know |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ragó Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse:
Sétálok az utcán, s a fény
Árnyékot vet az aszfaltra
Fiatal vagyok de úgy érzem
Hogy semmit sem tettem le még az asztalra.
De itt van Ő és én,
Próbálkozok mintha muszáj volna.
Én csak azt szeretném,
Hogyha mindig neked szólna
Refrén:
A dal
Nincs semmi baj.
Nem értem hogy mi az ami téged zavar.
Azt mondtad senki
Nem tudna úgy mint ő, de
Szerintem elég lenne kettőnknek, ez a nagy világ.
Tudom hogy fáj.
Tufom hogy félsz.
Tudom hogy kiszállnál belőle,
Te többet érsz.
Azt mondtad nem jó,
Szerinted nem menne.
Ha itt lenne egy bomba jó nő
Én akkor is téged látnálak benne.
Verse:
Sétálok az utcán, s a fény
Árnyékot vet az aszfaltra.
Fiatal vagyok és már ideje lenne
Valamit letenni az asztalra.
Fekszem az ágyban s épp,
Kezem rajta nyugszik.
Megfogom próbálni,
Szívem addig úgysem nyugszik.
Refrén:
Súgd a fülembe
Súgd hogy csak én,
És ne kelljünk fel többé az ágyból.
Megfogod a kezem,
Ajkunk összeér,
Csak fekszünk és nem tudunk magunkról.
Tudom hogy fáj.
Tufom hogy félsz.
Tudom hogy kiszállnál belőle,
Te többet érsz.
Azt mondtad nem jó,
Szerinted nem menne.
Ha itt lenne egy bomba jó nő,
Én akkor is téged látnálak benne.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
