|
|
|
| Előadó: | I Don't Know |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ragó Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse:
Anyukám nekem mindig azt mondta,
Hogy a barátok legyenek az elsők.
Erre törekedtem, én is így tudtam,
De kiderült, hogy vannak feljebb törekvők.
Csalódtam már sok emberben,
Igaz barátom is kevés volt.
Így történt ez novemberben,
Az egyik velem jól kitolt.
Refrén:
Mindegy már, mindegy én már jól megszívtam.
Volt, hogy értük, volt, hogy értük véremet adtam.
Lehet, hogy igaz, lehet, hogy igaz, de hazugság.
Hogy örökké tart, örökké tart a barátság.
Verse:
Azt hittem, hogy bízhatok benned,
Tulajdonképpen ez így is volt.
Volt, hogy valakimet elvetted,
Ez többnyire egy lány volt, aki felkarolt.
Mindegy most már nem érdekel,
Imádlak titeket hű társaim.
Remélem azért eljöttök, ha egyszer
A földbe szórják hamvaim.
Refrén: (2x)
Mindegy már, mindegy én már jól megszívtam,
Volt, hogy értük, volt, hogy értük véremet adtam.
Lehet, hogy igaz, lehet, hogy igaz, de hazugság.
Hogy örökké tart, örökké tart a barátság.
Jó a barátság, persze-persze,
Jó a barátság, persze-persze,
Jó a barátság, persze-persze,
Jó a barátság, hát persze!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
