|
|
|
Verse:
Nem hittem a két szememnek,
De tudtam hogy igaz amit látok.
Tökéletes volt és biztosra vettem,
Hogy megirigyelnék őt a lányok.
Összeszedtem minden bátorságomat,
Úgy éreztem mintha levágnák a lábamat.
Elővettem a zsebemből papírt és tollat,
Itt a szám 478-596.
Másnap reggel felébredtem,
Megkerestem a telefonomat.
A számot beütöttem,
Alig találtam meg a gombokat.
Kicsengett, én izgatott voltam.
Felvette és én a kagylóba szóltam,
Én vagyok az aki tegnap este,
Örülnék hogyha ez megismétlődne.
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom téves.
Mért csinálod velem ezt édes?
Azt hittem hogy nincs akadály,
Nem volt kikötve semmilyen szabály
De mostmár tudom, és mostmár érzem,
Nincs mitől tartanom, nincs mitől félnem.
Ez volt az utolsó csep a pohárba,
Ott kellet volna hagyni a p*csába.
Verse:
Egyik nap mikor épp mentem haza,
Valaki megbökte a vállamat.
Mondom magamban hűde fasza,
De várjunk-várjunk hé, pillanat.
Ő volt az tetőtől talpig.
Ő volt az és azt hittem addig,
Hogy nem létezik szerelem.
Istenem, Istenem...
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom édes.
Nem tudta mit mondjon, nem tudta és nem
Válaszolt, mert félt az újtól.
Fél tőle, hogy újból meg újból
Átverik, és rászedik.
Hogy megalázzák és megfélemlítik.
De nálam ettől nem kell tartanod,
Ha nem akarod nem kell megcsinálnod.
Refrén:
Azt mondta hogy jó, hogy mi együtt,
Ugyanazt csináljuk, ugyanazt szeretjük.
Így jó ez, ahogy van,
Sose hagyjuk egymást a bajban.
Ugyanazt látja, ugyanazt teszi.
Ugyanazt hallja ugyanazt eszi.
Ugyanazt mondja, ugyanazt csinálja.
Kár hogy ilyen nincs, na menj a p*csába!
2021 MÁR egy jó év :)
