|
|
|
| Előadó: | I Don't Know |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ragó Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse:
Nem hittem a két szememnek,
De tudtam hogy igaz amit látok.
Tökéletes volt és biztosra vettem,
Hogy megirigyelnék őt a lányok.
Összeszedtem minden bátorságomat,
Úgy éreztem mintha levágnák a lábamat.
Elővettem a zsebemből papírt és tollat,
Itt a szám 478-596.
Másnap reggel felébredtem,
Megkerestem a telefonomat.
A számot beütöttem,
Alig találtam meg a gombokat.
Kicsengett, én izgatott voltam.
Felvette és én a kagylóba szóltam,
Én vagyok az aki tegnap este,
Örülnék hogyha ez megismétlődne.
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom téves.
Mért csinálod velem ezt édes?
Azt hittem hogy nincs akadály,
Nem volt kikötve semmilyen szabály
De mostmár tudom, és mostmár érzem,
Nincs mitől tartanom, nincs mitől félnem.
Ez volt az utolsó csep a pohárba,
Ott kellet volna hagyni a p*csába.
Verse:
Egyik nap mikor épp mentem haza,
Valaki megbökte a vállamat.
Mondom magamban hűde fasza,
De várjunk-várjunk hé, pillanat.
Ő volt az tetőtől talpig.
Ő volt az és azt hittem addig,
Hogy nem létezik szerelem.
Istenem, Istenem...
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom édes.
Nem tudta mit mondjon, nem tudta és nem
Válaszolt, mert félt az újtól.
Fél tőle, hogy újból meg újból
Átverik, és rászedik.
Hogy megalázzák és megfélemlítik.
De nálam ettől nem kell tartanod,
Ha nem akarod nem kell megcsinálnod.
Refrén:
Azt mondta hogy jó, hogy mi együtt,
Ugyanazt csináljuk, ugyanazt szeretjük.
Így jó ez, ahogy van,
Sose hagyjuk egymást a bajban.
Ugyanazt látja, ugyanazt teszi.
Ugyanazt hallja ugyanazt eszi.
Ugyanazt mondja, ugyanazt csinálja.
Kár hogy ilyen nincs, na menj a p*csába!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
