|
|
|
| Előadó: | I Don't Know |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ragó Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse:
Nem hittem a két szememnek,
De tudtam hogy igaz amit látok.
Tökéletes volt és biztosra vettem,
Hogy megirigyelnék őt a lányok.
Összeszedtem minden bátorságomat,
Úgy éreztem mintha levágnák a lábamat.
Elővettem a zsebemből papírt és tollat,
Itt a szám 478-596.
Másnap reggel felébredtem,
Megkerestem a telefonomat.
A számot beütöttem,
Alig találtam meg a gombokat.
Kicsengett, én izgatott voltam.
Felvette és én a kagylóba szóltam,
Én vagyok az aki tegnap este,
Örülnék hogyha ez megismétlődne.
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom téves.
Mért csinálod velem ezt édes?
Azt hittem hogy nincs akadály,
Nem volt kikötve semmilyen szabály
De mostmár tudom, és mostmár érzem,
Nincs mitől tartanom, nincs mitől félnem.
Ez volt az utolsó csep a pohárba,
Ott kellet volna hagyni a p*csába.
Verse:
Egyik nap mikor épp mentem haza,
Valaki megbökte a vállamat.
Mondom magamban hűde fasza,
De várjunk-várjunk hé, pillanat.
Ő volt az tetőtől talpig.
Ő volt az és azt hittem addig,
Hogy nem létezik szerelem.
Istenem, Istenem...
Refrén:
Azt mondta hogy sajnálom édes.
Nem tudta mit mondjon, nem tudta és nem
Válaszolt, mert félt az újtól.
Fél tőle, hogy újból meg újból
Átverik, és rászedik.
Hogy megalázzák és megfélemlítik.
De nálam ettől nem kell tartanod,
Ha nem akarod nem kell megcsinálnod.
Refrén:
Azt mondta hogy jó, hogy mi együtt,
Ugyanazt csináljuk, ugyanazt szeretjük.
Így jó ez, ahogy van,
Sose hagyjuk egymást a bajban.
Ugyanazt látja, ugyanazt teszi.
Ugyanazt hallja ugyanazt eszi.
Ugyanazt mondja, ugyanazt csinálja.
Kár hogy ilyen nincs, na menj a p*csába!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
