|
|
|
| Előadó: | Nyavalyások (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Babiczky Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Marion):
Ami elmúlt már többé nem lehet
(Kórus):
Ez a végzeted
(Marion):
Minden remény lásd, homokként szétpereg
(Kórus):
Üres fák ezek
(Marion):
Mind, aki várt, aki kért, aki szólt,
aki hívott, most menekül
(Kórus):
Nem áll meg, menekül
(Marion):
Végül itt maradok oly árván egyedül
Ami vár még rám bánat, szenvedés
(Kórus):
Szemembe nézz
(Marion):
Mikor új nap jön, hasít, mint a kés
(Kórus):
Mint a szívverés
(Marion):
Mind, ami volt, ami fájt, ami szúrt, ami kínzott, kalapált
(Kórus):
Kalapált, kalapált, kalapált
(Marion):
Igazából a szív volt az, mi hívta a halált
Az ég felzúg, hangom mennydörög
(Kórus):
Hangod mennydörög
(Marion):
Szívemben lásd istenek, ördögök
(Kórus):
Istenek, ördögök
Istenek, ördögök
(Marion):
Az ég felzúg a kék hegyek mögött
Tombol a szél s a fák keze eltörött
(Kórus):
A fák keze eltörött
(Marion):
Tántorgok, mint egy szélütött
-
(Marion):
Ez hát a kezdet, ez az életünk
(Kórus):
Néha tévedünk
(Marion):
Találkozunk, majd szétszéledünk
(Kórus):
Olykor elveszünk
(Marion):
Már a viták, az imák,
a beszéd és az álmok mind hazugok
(Kórus):
Hazugok, hazugok, hazugok
(Marion):
Frissül a szív, ha szeret,
mint forrás, ha sziklán lezuhog
Ez a röntgenkép, ez a rossz tüdő
(Kórus):
Ez a rossz tüdő
(Marion):
Nincs több vallomás, beszélni sincs idő
(Kórus):
Nincs több idő
(Marion):
Most a rigók, a kutyák, a kövek,
a virágok szava szól
(Kórus):
Szava szól, szava szól, szava szól
(Marion):
Nézd, az idő elfut, nézd, az idő araszol
A vágy elmúlt és porrá lett a csont
(Kórus):
Porrá lett a csont
(Marion):
Szíved alá bevackol egy vakond
(Kórus):
Icipici kis vakond
(Marion):
A fény kihunyt és nincs már több porond
(Kórus):
Nincs már több porond
(Marion):
Elmúlt minden baj elillan a gond
Az ég felzúg, a hangom mennydörög
(Kórus):
Hangod mennydörög
(Marion):
Szívemben lásd istenek, ördögök
(Kórus):
Istenek, ördögök
Istenek, ördögök
(Marion):
Az ég felzúg a kék hegyek mögött
Tombol az szél s a fák keze eltörött
(Kórus):
Fák keze eltörött
(Marion):
Az ördög útját jártam, mond isten merről jött?
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
