|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Az Országház fantomja |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 04:46 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
|
Pityinger László (Dopeman) Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Semmi nem olyan már, mint valaha volt.
Én meg állok magamban és nézem ezt a kibaszott showt,
Amit úgy hívnak, hogy élet és telnek az évek
De akármi történik én még mindig túlélek.
A helyén van és ott is marad tudod nekem a szívem
Pedig veszítettem pénzt és barátokat bőven.
Vak voltam a csúcson de most már tisztán látom,
Melyikőtök volt a spanom és melyikőtök ártott.
Az Isten pofán vágott de most intézem a sorsom,
Ha velem akarsz lenni, hát fogadd el a jobbom.
Nem nézek én hátra. Én csak előre tekintek
És elveszem, ami kell, hiszen a harc az, ami éltet.
Ref.:
Bármit hoz is a sors, és én bármit teszek
Csak 15 percig tart, hogyha nem figyelek.
Bármit hoz is a sors, és én bármit teszek
Csak 15 percig tart, hogyha nem figyelek.
Minden, ami van nekem, a tököm és a szavam,
Hiába van a falamon 12 platina meg arany.
Mások milliókat kaszáltak a Dope-on
Én meg a többiekkel osztoztam a koncon,
Amit odadobtak nekem, és nem is vettem észre,
Hogy át vagyok baszva, mert mindig be voltam lőve.
Örültem a gomboknak, mert soha nem volt pénzem
És hagytam, hogy a paraziták kiszívják a vérem.
Én voltam a kurva, a lemezcég a strici
De most a ribanc fölmond neked. Baszd meg magad, 1G!
Mer’ ÉN kezdtem el ezt a gengszter szart
És nem a köszönet az, amit akarok érte.
Ref.:
Bármit hoz is a sors, és én bármit teszek
Csak 15 percig tart, hogyha nem figyelek.
Bármit hoz is a sors, és én bármit teszek
Csak 15 percig tart, hogyha nem figyelek.
Mindenkinek megvan a maga 15 perce,
Hogy a toppon maradjon, vagy tényleg elcsessze.
Mert veszélyes dolog ez a kibaszott hírnév.
Ma még a tiéd de holnap csak egy emlék.
Nézem a skacokat ahogy a vesztükbe rohannak,
Mert mindenre, ami fontos, nagy ívbe’ szarnak.
De nekem sok a veszteni valóm, mert semmim nincs a rap-en
Kívül, csak az utca, ahonnan a zenébe menekültem.
Tudom én, az üzlet soha nem személyes dolog
Ezért előre is bocsi de nem fajinkodhatok
Senkivel és semmivel, csak a Messinokat nézem
És a Cosa Nostra az, hogy megkapjam a részem.
6X Ref.:
Bármit hoz is a sors, és én bármit teszek
Csak 15 percig tart, hogyha nem figyelek.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
