|
|
|
Refr:
Én is keresem a jót, és keresem az utam,
- hogy elhagysz majd egyszer, azt gyerekként tudtam –
Keresek még álmokat, mert ócska ez a világ,
- nem is ismernek engem, kik a sorsomat írják –
Csak a szívem visz az úton, de nem találok haza
- üres az ember, csak önmagát hallja –
Elcsúsztak a képek, és mi elégünk a vágytól,
Hogy legyen már valaki, aki megvéd és ápol.
Verze 1:
Én is keresem a jót, és keresem az utam,
Keresek még lelkeket, mert hajsza lett a futam,
Ezt gyerekként tudtam, hogy sóhajt a világ,
Hogy nyílik majd egy ajtó, s mögötte egy lány.
Kivel az eső is tánc, kivel lesz egy nász,
Ahogy a költészet és az életünk is jegyben jár
Kivel közös lesz az ágy, ahonnan elszólít Isten,
Miért nincs kedvünk élni, mire megértünk mindent.
Annyi mindent elhittem, az óra egy körben jár,
Sokan vétkezünk, s a tűz egyre gyengébb már.
Minden perc egy érték hol az élet is menekül
Hidd el nekem, betépve leszel, igazán egyedül.
Elcsúsztak a képek, és mi elégünk a vágytól,
Hogy legyen már valaki, aki megvéd és ápol,
Aki nem csalna meg, ha részeg, ha tőlem van távol,
Csillapítsd a lelkem, mert én nem vagyok vándor.
Refr.
Verze 2:
Az eszem, a testem már régen feladta,
Csak szívem visz az úton, de nem találok haza
És Isten sem hallja, hogy tanultam lemondani némán
Ahogy egy idősnek a szeme, a túlvilágra néz át.
Én tüntetek értük, tüntetek, hogy szeressenek otthon
Ne jéghideg lányokból kelljen törődést lopnom
Egy Földön, egy Holdon, várom azt, aki elment rég,
Évek óta nem tudok, kérlek sírni, engedj még.
Lángol a lelkem, így jut a falakra árnyék,
Nem aludt ki a parázs, de a szavakra várj még,
Én látnék még mindig, csak az érték lett halvány,
Pedig oly egyszerű a játék, a szívednek hangján.
A szürkület szabvány, a családod némán,
A lelkem lett az alany, és én vagyok a névmás,
A Hold alatt szétvált, elcsorgott bent minden,
Istenem súgd meg, még meddig kell hinnem.
Refr 2x.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
