


| Előadó: | Berencsi Attila |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Berencsi Attila |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Valami van, már mindenki talált
hosszú napot, hosszú éjszakát.
Előre tudtam, de húszra még húztam.
Savanyú bűz marja a szemem
besarazom inkább a kezem,
nem ülök érted 21 évet.
Titkaim, oly mélyen altatom már rég
Nem zavar, lényeg, hogy nem untam meg még.
A semmire a semmi mentség nem lehet
Ha így marad, senkivel nem fogok kezet.
Majd ha a bú tényleg elrepűl,
Ismerhetsz jól, ne hagyj egyedűl,
Várj a Marson, egy házban a parton.
Töröld belém, ha izzad a kezed
Véreben van, úgyis megteszed
Tíz év múlva, kérdezz meg újra.
Életem, hosszú, még nem ért el a vég
Csókjaid, úgy érzem meguntam már rég
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Hajnaltól nem lehet más, megint csak jó.
A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokban nem szültek még senkit halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra minden nap
Táruljon szemed elé, egy giccses képeslap.
És megint, mert néha muszály
nézni, hogy halni kész a nyár.
tükröm tűzbe, egy fejes az űrbe
Tudom kié a lelkem
Hozzád írtam minden versem,
minden dalom, Te légy a sírom.
A zöld folyó hullámain ha fényjelet
küldenek, bocsájtsd meg minden vétkemet!
S majd válaszolj, mielőtt mennem kell
Velem az életem- tudnom kell, hogy nem rontodtad-e el.
Már sosem bánthatnak
Maradj mindig így, ilyen halhatatlannak!
Ahogy azt megszoktam már, csendes angyalnak
Szüless meg nekem, újra minden nap
A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokban nem szültek még, senkit halhatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra minden nap
Táruljon szemed elé, egy giccses képeslap.
Velem az életem- tudnom kell, hogy nem rontodtad-e el.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.