|
|
|
Sokaknak meghaltam...nézzetek élek!
Nincs több félelem, ha közétek lépek
Közétek szültek, a létem itt közérdek
Panelházak, bandák és közértek
Iskolák, irodák, csövesek, taxik
Metrók, drogosok, beton és plasztik
Nincsen béke, a nincstelen marakszik
Minden rendszernek diktál a paraszt szív
Reggel 8-tól indul a műszak
Körutak, autók, graffitik, fű szag
Külváros, belváros tombol a rák
Trógerek, kurvák, diplomaták
Én ehhez értek, hogy sírok a világról
Szarok a múltra a társadalom sikátor
Ezt '50-re, '60-ra, '70-re, '80-ra
Nagyapámra és az elmúlt tízre
Béke! soha nem lesz végem
Sokat láttam, mint a rabszolga népek
Büszkéknek nem kell a rabszolga élet
Szeret a szerelem a reppterem
Megvetnek barátok, kivetnek rendszerek
Voltam már tróger és irónista
Voltam underground repper a piramisba
Faszom alamizsna, still egoista
Az életem üzlet, maradok büszke
Leszarom, hogy kinek a szívébe marad tüske
Kilépek, becsukom, kettőt fordítok
Lenyelem a kulcsot és kettőt ordítok
Gyújtom az uccsót, hagyom hogy szúrjon
Ez ragadós szabadság, végig szívom
Szítom a tűzet, itt az érzelem üzlet
Ahol életek függnek a legszebb nőktől
A hercegnőktől minden herceg görcsöl
Szard le, csak hagyjad, hogy az élet döntsön
A hangomtól szoktak magukhoz nyúlni
Először szerelem, utána csak egy punci
A valóság inspirál, nincs spirál
Hallod seggfej, csak vakard a fejed
Közétek szültek, mi itt kaptunk helyet
Ahol nem értem a szót, hogy értelmiségi
Az egyetem a lóvét, nem az értelmet kéri
Nem kell félni, ezt milliók érzik
Ha keresztre feszítenek tízezrek nézik
Végig a népemmel megyek az égig
Itt nem számit, kicsoda mit és hol hallott
Hidd el, aki elhagyott engem mind halott
Az ember egy kannibál, mondom, hidd el
Mao, Ceu, Sztálin és Hitler
Hiába minden, a politika fegyvert gyárt
A háború üzlet és munkahely a fegyvergyár
Ember már ide nem kell a kenyér, csak a lőszer
Míg a békébe hiszel ő az erőszakban nő fel
Azt mondod marketing, azt mondom meddőség
Azt mondod biztonság, kicsoda? A rendőrség?
Ember lásd szegényes az oktatás szerény agykoptatás
Neked a Széchenyi, nekem a Puskás
A legnagyobb magyar itt a nyúl viszi a puskát
spanok a sitten, spanok a sírban
Ellenségek, akiket spanoknak hívtam
Mára csak nevek, képek és számok
Istenem szólj, ha menni kell én, várok
Sokakban élek, végre értem
Most meghalok végleg, de legalább éltem...
