


| Előadó: | Steve |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Antal István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Én vagyok a forradalmad lángoló képmása
Minden mondat egy betegség a vénámban
Minden szavam a tehetségem sémája
Hirtelen olvadó fél deci jégkása
Süt a nap hét ágra mindenki témázgat
Ott mozog minden ahol hirtelen szél támad
Igen ez én vagyok, maradok céltábla
Félúton feladom a javadra a célt látva
Megcsalt a művészet, áruló lett minden vers
Régen feladtam itt Hipokrita minden perc
Sokaktól irtózok, nem kell a rímpornó
Eredetibb vagyok, mint akármelyik imposztor
Sikolyok kínoznak a sziszegő kígyóktól
Tériszonyt kapok a sok fintorgó ringyótól
Mindenki Amszterdam, túl sok a pasztellszín
A színlelt orgazmus, a felvert habtejszín
Sok hiba becsúszott minden haragból
Herótom van minden népszerű alaktól
A karmátok halandó arrogáns lélek
Elegánsan haltok, de gyarlóként éltek
Elítéltek: szégyen a veríték
Az elit érdek feldíszített teríték
Nincsen etikett az abroszom végén
Két végén égetem a hétvége népét
Folynak a testnedvek, fojtogat az éjjel
Minden pina csak egy Pitagorasz-tétel
Jöhet a B-terv, újabb méter
Azok közé szórok, akiknek itt minden héber
Minden az érdek, nem vagyunk szentek
Mert mindenhez értünk, ami elbaszott trend lett
Eladták az országom, minden asszonyt
Viszolygok attól akiben utánam az volt
Iszonyodom magamtól, a másnaposságtól
Plasztik szerelem egy másnapos lánytól
Egy mentolos rágó minden párkapcsolat
Ahol a ragaszkodás mozgatja az állkapcsomat
Rápakolhatok, nem a világnak mondom
A kutyának csontot, a kutyáknak csontok
A hülyéknek terelek, a hülyébbeknek oltok
Azt üzenem a Steve-nek, hogy…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.