Mire nyolcat ütött, bezárt a város,
Vagy meghalt mindenki, vagy misén ült:
Azt mondtad, szellemek lakják, én meg azt,
Hogy itt csakis mi kísértünk
Tét nélkül létezel -elég szar,
De én meg lét nélkül élvezek el, és rajtam
Csak egy lány segíthet, aki nincs még húsz:
Fekete-fehér, és semmi Hollywood.
Itt most bent, egy nagy, dagadt, fekete
Pitbull csahol -hogyha teheted, maradj kinn,
Jó reggelt! -foghíjjal vicsorog a hajnal,
Mintha csak most lenne Halloween.
Minden bűnünk, hősünk,
Vallásunk meg megfér jól a padláson
-a könyvek mellett, a nappali kellett,
Az életünk megtelt.
Mire nyolcat ütött, bezárt a város,
Vagy meghalt mindenki, vagy misén ült:
Azt mondtad, szellemek lakják, én meg azt,
Hogy itt csakis mi kísértünk
Addig tömték csak, amíg nyelt,
Mint egy halott ember, úgy beseggelt,
De a picsába a kedvesekkel:
Én már soha nem leszek rendes ember.
Gyönyörű kudarcom.
Te azt hiszed, hogy örökké élsz?
Héj. Mikor teszünk rosszat?
Húzd ki a dugót, ha félek bekapni
A legendaság kulcsát.
Erre nem nevel az élet.
Én ezt kivettem egy filmen.
Csak nem láttam a végét.
Mert vissza kellett vinnem.
Update Required
To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin.
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
