Előadó: | Ludditák |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Reggel idegel a mobilom, odamutat egy hatot,
aha, bezörög a faterom, hogy bedugja a WAP-ot,
a nagymuterom, az anyakoca, bekocog, a sligovica
feles ül a tenyeremen, lenyelem a napot.
Felidegesedek, a politika olyan, amilyen:
a szipuzacsi bio legyen, a humanoid alien!
Ledobok egy atomot az arabokig emilen,
egy roma fej a monitoron zsarupara-debilen.
Nem a pia ma a baj, ugye, a kólások, a füvesek!
A pedofilek eszik meg a rehabon a szüzeket!
A buzik özöne a szitibe‘ kataklizma-üzenet,
a valag, a türelem öli meg a magyar ügyeket?
A Mai Nap, a Viasat a neuronokra tipor,
amire csitulok, alibim: a Haloperidol.
A Manitu se matekol a világon: a manitól
a szeme szar, csak ücsörög és ködöket batikol.
Paris az idolom, aha, nem a Mama Curie,
az a logika, hogy elvegyed a susit nuku güri.
Szar a böri? Keress verebet, aki teneked leüli.
Maya csak a gezemice-pacsulit becsüli!
Ha fapofa meg unalom a dinamika: haladok!
Ma kivel vagyok azonos: hé, kik azok a magyarok?
A punk taraja turulos, ugye pszichopata alakok?
A kapufa, ha megamagam csak a dara maradok…
Ref.: Fentről küldj egy szünetjelet,
ehhez a Ludditák még ügyetlenek,
csak egy kicsi kussot, csak kicsi kussot…
Tedd az özönvízre az internetet,
nem várunk infót és intelmeket!
Csak egy kicsi kussot, csak egy kicsi kussot!
Ezeken a buszokon a kamera a teremet
elveszi. Kifigyeli a dilidokim a fejemet.
Szuicid a paranoia, no de mit is tehetek,
a borosüvegeket át a guruimra meredek.
A napozin a vitamonon, ami belül legyalul.
A realiti gumi, oké, no de mi van legalul?
Csak fotonok a szememen, de a kép sehogy se alakul,
mocorog a mumusom, szabadul és bevadul.
Neked az iroda a heroin, ahol a Valaki te vagy,
a diri szava lenyom, ahogy macsekot a KiteKat.
A szadomazo nemecseke: no erotika, hideg agy.
A harakiri bejöhet: a homo saki hite hagy.
Csak feromon a szerelem, ha a faromon a karod,
ha a kezeim a zsebeden: a fizudat akarom.
A felületem eladom, a superegód leszarom,
a fanomról az agyamra szerelem a lakatom.
Mikor má‘ harapom a füvet – ez kamu vagy igaz,
leperegek a szemem előtt – aha, vadítasz!
Ha a lételemem ma a vanitatum vanitas,
a ravatalomon a lepel legyen Adidas!
Ref. x3
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah