|
|
|
Verse 1.:
Volt egy perc míg azt gondoltam,
Hogy minden szép lehet mit akkor rég.
Most félelmekkel szőtt álmok jöttek,
És összetört az álom kép.
Verse 2. (2x):
Már a gondolat is fáj elfeledtél,
És tudom most már mást ölelsz.
Csókod ízét még mindig érzem,
De hiába hívlak már nem felelsz.
Refr.:
Elmúlt egy nyár,
És az ősz új szerelmet ígér nekem.
Fáj még, hogy itt hagytál,
És nem fogod már két kezem.
Refr. 2.:
Mint ha az eső mosná szét,
A homokba írt szót.
Úgy hagytál el,
Nincs tovább ennyi volt.
Verse 3.:
Álmodtam és úgy hittem,
Hogy majd valóra válnak a vágyaim.
De tévedtem és most börtönbe zártam,
Véget nem érő álmaim.
Verse 4. (2x):
Fel kell ébrednem az álom világból,
De nem bírom így nélküled.
Nehéz a búcsú és tudom hogy vége,
Én csak annyit mondok: "Ég Veled"!
Refr. (2x):
Elmúlt egy nyár,
És az ősz új szerelmet ígér nekem.
Fáj még, hogy itt hagytál,
És nem fogod már két kezem.
Refr. 2. (2x):
Mint ha az eső mosná szét,
A homokba írt szót.
Úgy hagytál el,
Nincs tovább ennyi volt.
