|
|
|
Nem szól a zaj, csak süvít a szél
körülöttem minden fehér, mert nincs más csak tél.
Emlékszem az érintésre, amit tőled kaptam
a hiánya miatt mára jéggé fagytam.
Nincs más, aki megcsókolhat. Nem lát,
de mégis megnyugtat.
Hogy vagy.
Én őrzöm lelked tüzét, ami felolvasztja a szívem jegét.
Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)
Körülöttem néma csend, minden megfagyott
mert akit imádtam engem elhagyott.
Elment úgy, hogy egy szót sem szólt
és még csak el sem búcsúzott.
Pedig ő volt az életem, de már csak a jéghegyek maradtak én nekem
ezért kérem odafent az urat, hogy mutasson végre egy boldogabb utat.
Ha nem lehet velem, nem találom a helyem
nemtudom, hogy magamat hova tegyem.
Hiába keresem kutatom, jól tudom, hogy őt már vissza nem kapom
és ez miatt vagyok olyan rideg, mert a szívembe beköltözött a hideg
de nem mutatom hogy mennyire fáj még, mert tudom, hogy sebezhetővé válnék.
Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)
Nincs más, aki megcsókolhat nem lát,
de mégis megnyugtat.
Hogy van
Én őrzöm lelked tüzét, ami felolvasztja a szívem jegét.
Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)
Van egy jéghegy, aminek a rabja lettem (bűntet az élet, pedig semmi rosszat nem tettem)
ez a jéghegy ami menedéket ad nekem (boldog újra csak akkor lehetek, ha elfelejtem)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
