Leesett az első hó a szíwemre rászállt
Az a fájdalom ami eddig bennetek mászkált
Csak most adtátok ki mert lett rá egy ok
Hogy elwileg én a barátokra már rá szarok
De nem csak eddig nem értékeltem
De most hogy megilysztettetek már ráébredtem
Hogy lenne mit weszteni és nem sikerről wan most szó
Csak eddig amibe éltem az rohadt szerep játékwolt
Refrén:
Egy gyerek kori álom de nem tudom h bánom
A dolgokat amitől még a boldogságot wárom
Lehet h szánom walahol lehet rontottam
Az biztos h most én elgondolkoztam
Emléxem a pillanatra össze ültünk közösen
Kell egy szöwetség ahol nem zenélünk fölösen
Csapatba toljuk csak inkább ne magányba
A newünk fel wolt írwa már szolnok falára
Én örültem legjobban friss húsként megkaptam
Hogy milyen csapatban azt én megtapasztalhattam
És jött az első sikerünk elsöpört mindent
1000 nézőwel szépen el is witt minket
Egyeséwel wissza de már nem wolt az igazi
Olyan szíwből szóló számot már nem lehetett hallani
Wolt köztünk aki tudta kezelni a dolgot
De sajna megmaradtak towább a belső gondok
Le állítottuk egymást de nem tudtunk beszélni
Nem wolt (kellő) kommunikácó csak összeültünk hesszelni
Ebből szólt az életünk zenélni meg henyélni
Gyültek a bajok de nem ültünk le soha beszélni
Refrén:
Egy gyerek kori álom de nem tudom h bánom
A dolgokat amitől még a boldogságot wárom
Lehet h szánom walahol lehet rontottam
Az biztos h most én elgondolkoztam
Woltak wannak bajok és mindig is lexnek
Azok akik szerettek majd ránk emlékeznek
Akik meg gyűlöltek össze csapják markuk
Bele röhögnek hogy na ennyit ért a krújuk
4 ember köteléke nem wezet semmire
Wáltozatos hangok wégbe ment a semmibe(sikere)
Ennyit ért a két betű képlékeny szerű
Folyik mint a folyadék kissé értelmetlenül
Hallottunk egy mondást ami nagyon ránk illett
Hogy ami nem ölt meg eddig csak megerősített
És 4 lélek 4 szíwbe 8 szembe 8 ökölbe
Monduk egyszerre együtt lexünk örökre
Refrén:
Egy gyerek kori álom de nem tudom h bánom
A dolgokat amitől még a boldogságot wárom
Lehet h szánom walahol lehet rontottam
Az biztos h most én elgondolkoztam
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana