|
|
|
| Előadó: | Mikrofontos & Rovo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rovó Balázs Mikrofontos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.verse (Rovo)
igen hát volt jobb...volt sokkal jobb...
te is fogod fejed reggelente hogy mi is történt éjjel
benned tényleg él még a kérdés miért is estél széjjel
mohó reménnyel álltunk gyermekként hogy úgy lennénk már felnőttek
de kérdezd csak azokat kik a nyomor szélén felnőttek
kik bíztak kik küzdöttek hittek hogy egyszer jobb lehet
most gazdasági válság mutatkozik arcokon döbbenet
mikor tönkremegy egy élet családok évek munkája
mert strici lett a magyar állam és az átlagember a kurvája
mocskos ez a hely hidd el itt át vágnak az emberek
mocskos a pénz is és az is mocskos ki szívből nevet
ki szeret azt alázzák gyalázzák csak a gazdagot komázzák
a nők ha nincs bankó az számít szerencsétlent lerázzák
egy elrontott rendszer egy elrontott országban
de megkövetelik tőlünk hogy haragunkat tartsuk kordában
majd kenterbe ver ember a jó magyar kultúra
fizess csak és higgy benne hogy helyrehoz az akupunktúra
de te is én is múlandó rövidet tolunk húzóra
vagy 20 óra már eltelt és újra isszuk magunk kúszóra
halálsikolyok az utcáról bevert orrok hörgések
vérfoltok lent a földön igen ez valós mert megtörténtek
mondd érezted már azt hogy most tényleg mindennek vége
mert egy bedrogozott köcsög azt hitte játék a zsebkése...
azt hitte játék a zsebkése...
hát mondd megérte?
Ref. (Rovo):
Volt jobb tudatlanként még tisztán
mikor nem szerepeltek nevek azon a listán
(Mikrofontos):
hát tényleg jobb volt régen ezt érzem nem volt indulatom mérgem
zsenge fa voltam az erdőben és nem bántották kérgem
2.Verse (Mikrofontos)
két marokkal visszahúz mikor nem tiszta minden emlékem
mert elnéztem és megtanultam soha ne bízz mások elvében
most ezért nem a másét osztom nem érhetnek tetten
és sok dolog mit tettem százért nem értik csak ketten
bennem kétség milyen vétség milyen büntetés visz oda
nagy barátságból versenyhelyzet mint pannon és voda
közt mondj már egy közt nem barátok közt
csak úgy ahogy a lelked diktál köpd már ki a szöszt
most ide lát és ide érez minden mint az elsőben
a németek még márkáztak én márka mentes felsőben
mert puma vagy épp Kínából jött import van a mellsőben
az első lett a belsőm tett ilyenné ez gyarló
de megcsinálom 180 és nem lesz többé hátrány
ahogy esténként az ágyam mellett víz helyett a kőbánya
ha köll trágya és nem elég beléd füst formában Jack Herrer
de elválaszt a jövődtől az mit a spanod megteker
mert minden reggel tettre kel tanulj dolgozz tisztán
és a szorgalom a társad lesz mint Izoldának Trisztán
aztán gondoltok mögött szövött álmokat vált valóra
a benned rejlő tehetség most nem dőlhetsz még karóba
mint karóra a kézen értem járhatsz körbe-körbe
mától nem számít hogy ki volt az ki csalt téged tőrbe
jössz-e bocsájtani muszáj minden aszály egyszer véget ér
a tapasztalat veszélyforrás golyó amely lépet ér
Ref. (Rovo):
Volt jobb tudatlanként még tisztán
mikor nem szerepeltek nevek azon a listán
(Mikrofontos):
hát tényleg jobb volt régen ezt érzem nem volt indulatom mérgem
zsenge fa voltam az erdőben és nem bántották kérgem
3.Verse (Rovo)
most kicsit vissza emlékszem a szépre arra hogy milyen jó volt régen
mikor pecabottal kezünkben ültünk apával a stégen
én nem értem hogy miért múlik a jó és vesz körül a fájdalom
miért ment el miért nem kell mi bennem van csak szánalom
de vállalom azt mit gondolok ez egy érzésre adott válasz
az hogy lelkem megedződött hosszú évektől kapott támasz
rabok vagyunk mindannyian saját magunk rabjai
tehetetlenül nézzük hogy szétgurulnak életünk darabjai
bepiált meggyötört emberek kik azt mondják nincs miért élni
rabolnak ha kell gyilkolnak csak hiszed nem kell félni
társadalmi csőd nyomor szinte minden arc komor
hogy a nemi erőszak átlagos attól kifordul a gyomor
na meg nézz csak le a Tisza partra a hídpillérnél fecskendők
esztendők úgy szállnak mint ahogy gyűlnek a véres zsebkendők
öl az AIDS vérfertőzéstől szülnek gnóm gyermeket
majd csak terjed a lepra is na itt szövögethetsz terveket
mikor tizenéves gyermekek túladagolásban halnak
a szülő beszélhet leszidhat de minek hisz mintha csak a falnak
mi a szarnak kell a kurva drog az összes díler bekaphatja
ha egy édesapa fia koporsóját idő előtt leszabhatja
ha egy anya könnye patakokban mert soha nem kaphat vissza
csak képeket nézhet rólad míg a bárszekrényt ki issza
te még is egy haverban bízol de ő csak mutatja hogy pártol
mert ki megszült és felnevelt lesz ki egy életen át gyászol...
Ref. (Rovo):
Volt jobb tudatlanként még tisztán
mikor nem szerepeltek nevek azon a listán
(Mikrofontos):
hát tényleg jobb volt régen ezt érzem nem volt indulatom mérgem
zsenge fa voltam az erdőben és nem bántották kérgem
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
