|
|
|
| Előadó: | Káva Krú |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Figyeld még tölti a Káva találd ki ha sejted
nem állhat az útjába akárki, megfejted
és rájössz hogy átmegy rajtad a gárda
elöttünk a másvilág ajtaja tárva
sötétbe közeledik a háborgó tábor
én is itt vagyok a fronton de nem más jóvoltából
meg a velem lopakodó pár vándorló támpont
bevégeztetett buzi hisz rám rontottál pont
az imént dobjál fe az égbe egy imát
míg talpon vagyunk egyikünk sem követhetel hibát
a barátom az ellenségem ellensége tán??
a dzsihád jellege itt nem igazán privát
kilövöm skulom mikor csapatommal berobbanok
én elvégzem a munkámat még mielött lerokkanok
utam során és is sokakat ki füstölök
míg meg nem találom a békét a fortyogó üst fölött
fattyú faszok egész tárat tömünk belétek
ma minden seggbe ólmot öntünk még mielött leléptek
ez háború a bajban be véd a katakomba
csapott csapatommal vértől mossuk kezünk patakokba
a napokba
figyelem katonák és remélem halloták
hogy baromság mert szaporább a dumám köcsög ne osszá
ott a beosztás az újonc gyerek nagyot basz
és lebombáz beng a gengbe kajak ma Sárberekbe
eltemetlek tömegsírok ti meg sirtok embereknek
na erre dobjál valamit hidd el spanom biztos
mint a keret mint a melled ö ebbe adja beadja
nem kell a sugó gép ö magától megy terepre
sokan add a a gáncsot csak ajálkozz a nejednek
találkozz a szerekkel na melyik jött be
végül is ezt felejtsd el itt minden bolondnak van gondja
de ez 'dzsó' indulatal sem egy pont nulla
ne vesd a szemünkre hogy hogyan éri meg a holnap
kopott már az utam én nem szólok hogy ha szólnak
inkább hallgatok a sírig ,hamuztok rám kérdem
a krúm a Káva kajakra mondom érzed ezt
mi nem farsolunk a farsangon
becsokol az SzSz Káva te szektádba
teszek rája te rája
haver keze után nyúlunk soha nem dráma ha nyul
de mondom vedd rá magad újra étzem feltámad a múltam
végre én nem veszem átt a legelején hátra kúr
mi tárazunk ez egész kurva népemet ez káva krú
a terep támaszt nyújt mint rokkantnak a mankó
anyon csapott ez a csapat is de rozzant a barangó
mondom tüzet nyitok rátok karambol a fronton
az én háborúmban csakis saját parancsomra bontom
le a falakat ez akarat ne keressél rá szavakat
mert velem a Káva kajak darabokra rombol
az eget szeli less le rá köröz a kondor
de civilekre nem lövünk mert kell a kontrol
te meg bazd meg a hadviselésedet
én bombát hatástalanítok addig sem késelek
de résen vagyok ám mint a puska csöve rég
talpon vagyunk már nem mint a lusta csőcselék
mi van veled mondom. mi van veled deszantos?
hogy megéled a napfelkeltét szerintem nem sanszos
mert rád megyek mocsoksul sokan terepszínbe
csak találjalak be a Káva ettől melegszik be
játék az élettel vesszenek el ezek
én csak vetközöm a gátlást egyre meztelenebb leszek
megyünk a villámból az álló háborúba
itt tuti mocskos leszel de mégse jó a váltó ruha
mert nem éri ha rádborul az éj a száz ború
a számból úgy árad a szó a derűre jön száz ború
itt nincsen idő itt mindenki a bevetés alatt tanul
csak akkor kussolojk ha vallatnak hallatlanul
kis gyerek, addig meg lövöm mi a csövön kifér
municióm bőven van a múltamba a jövőm kisér
kissé (***) kissé defektes az effekt
ismét lefektetnek ezek aki ugy be vannak áva
a bagázs velem résen van az álmom kamerása
polgárok háborognak az árokba be ásva
hogyha mámoros az éj a Káva elönyben
nincs ki kifullaszon nem lesz elég mára belölem
mert a táram felhőtlen mint egy részeges költemény
én alig állok ettől kapok vérszemet közlegény
a csöcselék a harcterek éterébe törve
de ti pancserek a terveteket rég kerékbe törte
paracsnok kérem a kordinátát
máris börig áztál szemem kortyint látvány
mert pont itt áltál a téren egy ez kába
mert szektába holtakkal telt meg a fedek sztárja
nehéz lélegezni az uniformis rádszorul
nulla a félelemérzet pedig az ördöggel táncolunk
átfolyunk a gáton egy erdő a táborunk
vesszenek a háboruk erről háborúban álmodunk
egyesített csapat parancsot teljesítek
a sok szarsággal engem a boldogság szembesített
tettes ihlet ki ellen szegült feletesének
de nem fogok egy lövés után helyetted halni én meg
fénykép a belső zsebben utolsó látvány vérezve meg hökkneten
be pöccentem fogolyként megy az orosz rulett
itt a szoros duett (****)a gonosz úr lett
sok a szúrt seb de a küldetésem adott
menteni a bajtársat akit e lörésnél hagyott
a sok gyáva az én rangjelzésem káva
majd én viszem haza hisz őt a családja várja
-Ez háború!
-Én vágom.
-Akkor löjjé má bazd meg!
-Ez a táborunk.
-Érted?
-Itt a törvényszál flasz tett
-Kávuljuk!
-Kinek?
-Hogy túléljük ezt itt
-Tábornok!
-Baj van??
-itt mindeki fekszik
-Ébresztés!!
-Esélytelen be vannak baszva
-De holnap majd másnap lesz
-Ebadta harcra!
-Hidd el a csapat holnap mindekit kilő.
-Csak áljanak be és nem lesz beszélni kiről!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
