|
|
|
| Előadó: | Grimstyle |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
szivemben az összes emlék mit nem felejtek el, te egyszer majd ottálsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek, és ha már fennt leszek, én akkor is szeretlek.
Szívemben az összes emlék mit nem felejtek el, de egyszer majd ott állsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek. És ha már fennt leszek én akkoris szeretlek.
Nem is tudom, hogy most hol kezdjem el, talán ott, hogy régebben eltoltam az életem.
Ez a dal is sok közül egy lányról szól. Minden este az eget nézem és hiányzik egy szó.
Sokat merengtem magamon bánatomban, hogy mit kéne tegyek, hogy ne legyek fájdalomban.
Lehet, hogy már késő de nemtudok mit tenni, a csókot amit te adtál nem lehet elfeledni.
Tudom, hogy hülyevoltam, és elhagytalak téged, nem tudom, hogy a sors mért ezt írta nékem.
Nem hiszem, hogy ezek után megbízol bennem, de én azt kérem tőled, sose felejts el engem.
Nekem a szívemben örökre bennt élsz. Legbelül szerintem te is nagyon félsz. Tudom sok a kérdés,
De tedd csak fel. Kérdezz csak bátran, a szívem őszintén felel.
Szívemben az összes emlék mit nem felejtek el, de egyszer majd ott állsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek. És ha már fennt leszek én akkoris szeretlek.
Szívemben az összes emlék mit nem felejtek el, de egyszer majd ott állsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek. És ha már fennt leszek én akkoris szeretlek.
Többi lány nem kelti fel a figyelmem, nem fogsz már csalódni többé bennem.
Én ezt megígérem, amit elmondok most neked, de ebben a szövegben nemcsak leírom, hanem így is él a lelkem.
A lelkemben él, hisz te is ott vagy. Életem végéig szívem be nem fagy. Csak érted dobog, s ha már nem bízol meg bennem,
Kérlek mondd újra, mit kellene tennem. A feledésbe elmerült, nem nézhetek rád. Minden nap azt várom, hogy megcsókoljam a szád.
Akkor is ott leszek, ha csak a koporsómat látod, de hozzád vetőleg tiszta, hiába is várod.
Elrontottam igen, de bocsáss meg kérlek. Megigérem mostantól csak a helyes útra lépek. Nem érzem még mindig, lehet ettől félek,
Ha nem érintessz meg továbbra a mennyekben élek.
Szívemben az összes emlék mit nem felejtek el, de egyszer majd ott állsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek. És ha már fennt leszek én akkoris szeretlek.
Szívemben az összes emlék mit nem felejtek el, de egyszer majd ott állsz és föld alá temetnek.
A rólad készült képek a kezemben lesznek. És ha már fennt leszek én akkoris szeretlek.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
