|
|
|
Verse1
You, you’re never gonna get away
(no no no)
With one on the side, you gettin nowhere
You gotta you gotta, you, him, call him, yeah
You’re never gonna get ahead, not this way
It’s easy to lie (so easy) to yourself
You gotta, you gotta, you gotta
Ref 1
You gotta feel the love deep inside
When it turns to cold and dark
(turns to cold and dark)
You gotta be the light (be the light)
Shining bright, (shining bright)
Fill every soul with hope and light
(fill every soul with hope and light baby)
Verse2
Funny how time flies, yeah, yeah
You’re leavin’ behind a part of yourself
Wake up to the reality
And you (you you you) don’t think the answer’s gonna find you
Better wake up to love (better wake up to love)
It’s time to give yourself a chance yeah, yeah,
Ref 2
You gotta feel the love
You gotta feel the love
deep inside
When it turns to cold and dark
(don’t be afraid)
Got to, gotta be the light (be the light)
Shining bright, (shining bright)
Fill every soul with hope and light
(baby baby baby)
Verse3
You know, you never gonna get away
(no way)
And if you don’t like
(I know you don’t like)
What you’ve got
There’s noone else to blame
Ref 3
You got to
feel the love
deep inside
When it turns to cold and dark
(you gotta be the light)
Got to, gotta be the light (beeee the light)
Shining bright, fill every soul with hope and light
(fill every soul with hope and light babe)
Feel the love
(When it turns to cold)
Deep inside
(When it turns to dark)
When it turns to cold and dark
(You gotta feel the love)
You gotta feel the love, feel the love, feel the love
You know we all need the change
Outro
Feel the love
Feel the love
Feel the love, (It’s easy to cry)
Feel the love (It’s better wake up, wake up, wake up)
Feel the love, Feel the love (it’s better wake up to love)
Feel the love (it’s easy to cry on your knees)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
