|
|
|
| Előadó: | Szabadtéri 4akkordos Performansz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csóré Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
olyan, mint egy furcsa játék
egy öntudatlan, szép ajándék
nincs esély rá, hogy újrakezdheted
ha mégis lenne, hát akkor sem teszed
csak megvakulsz a napsugártól
fényeket látsz az éjszakából
és kezed csendben a tűzbe tartod
és ízlelgeted a virágillatot
a fájdalomtól telitorokkal
üvölteni, néha semmi okkal
az ágyban fekve, elfetrengve
másnap délig, aztán alva kelve
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
hajad selymét körbefonni
melléd ülni és a kezed fogni
tőled egykét pofont kapni
sírva téged menni hagyni
hóba esni a fagyos télben
és jó lenne majd egyszer a szélben
nagy farkú négerekkel állni
részegen és röhögve hányni
felfedezni egy titkos ajtót
összetörni egy kölcsönautót
rendőrökkel versenyezni
parkban este szeretkezni
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
sört vedelni, füvet szívni
hanyatt esni és verset írni
gitározva, jót zenélve
érted és csak a mának élve
elfelejteni a törvényeket
ha hátrahagynád a rég megunt helyed
hogy megláthasd a napvilágot
ami napvilágot benned látott
megérezni a szennyvíz illatát
a boldogságod rothadásszagát
egy nagyot dobni még utolsóra
és mosolyogva feküdni a koporsóba
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
azt hiszed, rosszul élsz
hidd el, hogy sírni boldogság
nem tudod, mennyit érsz
lehet, semmit, de elrontani nehéz
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
