Előadó: | Szabadtéri 4akkordos Performansz |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Csóré Zoltán |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
olyan, mint egy furcsa játék
egy öntudatlan, szép ajándék
nincs esély rá, hogy újrakezdheted
ha mégis lenne, hát akkor sem teszed
csak megvakulsz a napsugártól
fényeket látsz az éjszakából
és kezed csendben a tűzbe tartod
és ízlelgeted a virágillatot
a fájdalomtól telitorokkal
üvölteni, néha semmi okkal
az ágyban fekve, elfetrengve
másnap délig, aztán alva kelve
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
hajad selymét körbefonni
melléd ülni és a kezed fogni
tőled egykét pofont kapni
sírva téged menni hagyni
hóba esni a fagyos télben
és jó lenne majd egyszer a szélben
nagy farkú négerekkel állni
részegen és röhögve hányni
felfedezni egy titkos ajtót
összetörni egy kölcsönautót
rendőrökkel versenyezni
parkban este szeretkezni
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
sört vedelni, füvet szívni
hanyatt esni és verset írni
gitározva, jót zenélve
érted és csak a mának élve
elfelejteni a törvényeket
ha hátrahagynád a rég megunt helyed
hogy megláthasd a napvilágot
ami napvilágot benned látott
megérezni a szennyvíz illatát
a boldogságod rothadásszagát
egy nagyot dobni még utolsóra
és mosolyogva feküdni a koporsóba
nem tudod, mitől félsz
ha fájva szenvedsz, miért nem kelsz fel?
nem tudod, mitől félsz
jobb lehet még, minden kezdet nehéz
azt hiszed, rosszul élsz
hidd el, hogy sírni boldogság
nem tudod, mennyit érsz
lehet, semmit, de elrontani nehéz
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park