


| Előadó: | Szabadtéri 4akkordos Performansz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csóré Zoltán Csóré Zoltán Gábor Pázmándi Soma András Renge Zsolt Varga Sámuel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

lám, itt van az élet sója,
hogy édesítse a szám,
hogy közben pengessek pár hangot a dallamán
én nem leszek gyógyítója
semmilyen fekélynek,
hogy végül minden hangszerén én zenéljek
megtanultam, mert sokszor szóltak, hogy 'fingszagú minden mondatod',
de a lába közt az ember, tudod, úgysem érez szagokat,
hát térdelj csak tovább és mondd, ki tudja, meddig mondhatod
és nem értem, mit akar a sok vízszintes csíkos pólós konzumhulla,
mert az én vektorom mindig fölfelé mutat, a szorzatunk, akárhogy nézem, nulla
ez az élet, hogyha mégsem volna szégyenfoltja
valakinek, aki éppenséggel pont nem lát,
ha csak egyszer mondjuk rám dőlne a végzet tornya,
hogy megpillantsam hibás fogsorát
refrén:
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem, hallod itt-e benn: "igen, ez én vagyok"
látom, de nem hiszem, mégis élvezem
érzem, amit te nem
tietek a mennyek országa, szóval legyetek vele nagyon boldogok,
mert közületek vagyok én is, kézzel-lábbal ellene hiába-hiába harcolok
de ha performanszként elég nektek a szabadtér és négy akkord,
akkor bizonyára nem zavar az sem, hogyha a sor végén most nincs rím
aki másként él, az mindig fél, hogy másként éljen,
mint az a valak, aki éppenséggel pont nem lát
és ha végül aztán a tömegből ki nem lép mégsem
nem láthatom a hibás fogsorát
kérem, de nem kapom, mégsem fáj
megszerzem, de eldobom, nézz csak rám
szólok, ha mondhatom, kuss és állj!
mert az okosok mindig jobban tudják



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.