|
|
|
| Előadó: | Bs sisi feat. crappy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Crappy |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Crappy
BS Sisi meg a Crappy újra itt a porondon
ez nem feat hanem barátság egy kurva korongon
nem lényeg már itt a külvilág, csak pörögnek a trackek
síróstól, a bulin át a vidámságba vesztek
hogyha hallgatok, elmondhatom hogy felém mi az ábra
bátran nézek előre, mert tudom mit hagyok hátra
ha a porban térdelek, tudom van ki felsegít
zenék szárnyán vándorolva a szerelem mi elrepít
ha nem jön be hát ne hallgasd, nekem nincsen szlengem
csak mit kövesdtől kaptam, ideje volt teregetnem
az indigó lerajzol a papír másik oldalán
én még tudok lovagolni az érzelmeknek holt taván
a világot beoltanám, ha szókincsem megfelelne
ha kilennék gyúrva nem félnék, hogy spanod megfejelne
de én csak egy kis srác lennék, kiben érzések lapulnak
ebben az elfajult világban a nyuszik megvadulnak
engem a repp az ami feltölt, az agyam lett az akksi
Cé, eR, A, és dupla Pé meg Ypszilon te vaksi
ez ilyen főváros meg Mezőkövesd street life
ami szövet van a fémvázon az itt tudod mind live
Sisi
Betámadom a stílust mint "Ábrámovics"-ot a maffia
Sisi bácsi támad újra indulhat a razzia
Kergessen a rendőrség küldjék rám az egész flottát
A SWAT is jöhet felőlem mert megírtam ezt a nótát
Crappy mc is itt van velem újból
Újabb zene tőlünk hogy kapjatok még a jóból
Az életemet **sszátokmeg rátettem a BS-re
Ez nem kamu duma és nem is egy egyszemélyes téveszme
Lehet hogy kapok párat, lehet hogy adok párat
Akkor sem leszek csicska és megtaposom a szádat
Aki betámadja az országot az nem más mint a BS Sisi
Olyat tol alád a zenén valaki azt el sem hiszi
Szavakat pakol szavakra, forrób mint a szavanna
Ezt a dumát haver az egész ország harapja
Állnék egy falapra és ollie-znék egy párat
De ne hallgas rám haver nem azért tépem a számat
Ez az én életem és nincsen benne felélem
Összerakom a rímeket és a szövegben nem tévedem
Nincsen rá képletem, nekem ez csak jön magától
A lételem a rap-ben van ez az mi engem tápol
/ Fázol, netalán kirázott a hideg ? /
Ez emberiség háromnegyede kibaszottul rideg
Na de mért ? Erre nem kapom a választ
A családom és a barátok az egyetlen támasz
Tesó a válasz, ez a kérdésekben rejlik
Tudom hogy nem vagyok jó de tőlem csak ennyi tellik
Crappy meg a Sisike megdöntötte a falakat
Úgy hatolunk a füledbe mint egy rossz indulatú daganat
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
