|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Bolondvadászat |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:41 |
| Szövegírók: |
Hobo (Földes László) Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | EMI Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bár az ördög hazament és levedlette szőrét,
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos, még mindig nem ide tartanak.
Mi baja törzsünknek?
Miért fogyunk el ilyen gyorsan?
Mitől törpültünk el?
És miért nem születnek mostanában hercegek?
Kit érdekelnek a lyukas kalapok,
Ujjatlan kesztyűk, rongyos kabátok
És az emberek,
Akik hordják őket, mint sorsukat.
Pártok, portások, patkányok,
Bankárok, banditák között dühöngve csoszogunk előre
Zenében és időben.
Sokszor vagyok szomorú.
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből.
S remélem, végig velem marad.
Nem tudok felnőni,
Ami nem biztos, hogy baj.
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem,
De majd, ha helyet foglalok a kastély urának balján,
És fogadom a zenészek ajánlkozását.
Csendre intem a kutyákat.
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben.
És ő énekel majd a törzsünkről.
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok,
Álmunkban jelölt meg minket az úr.
Akkor meglelem helyemet.
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek
Nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik.
És az egyik közülük
Talán az a vidám, pici törékeny
Azt ajánlja: Legyünk zsoldosok.
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen.
Tisztes munka az is,
De másra ne vetemedjünk.
A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából.
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt.
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem, többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom,
Soha nem megyek vissza.
De készen kell állnom,
Mert ő eljön, hogy folytasson engem
Eljön, hogy fölemeljen.
Állatok közt ember, emberek közt vad,
Ez volt az életem, így voltam szabad.
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
