|
|
|
Volt egy történet,
Élt benne egy lány,
Szemében nem ragyogott
Lelkének fénye.
Egy börtönbe zárt világ,
Amely szeretni félt,
Így ezer szenvedésen át
vezette őt az éj.
Tűzmadár! Merre jársz?
Mondd, merre jársz?
Keres a szívem, keres a szívem,
Az egész nagy univerzum teljességében,
Örül a lelkem, szabad a lelkem,
Egy igazi csillaggyermek született értem.
Így múlt évre év,
Csak nőtt a szenvedés,
Vörösre festette az égnek kékjét.
Már semmit nem ért a szó,
És elhalványult a múlt,
Míg végül minden hamis álarc,
A porba hullt.
Tűzmadár! merre jársz?
Így szólt a lány:
Angyalszív, érj hozzám!
Keres a szívem, keres a szívem,
Az egész nagy univerzum teljességében,
Örül a lelkem, szabad a lelkem,
Egy igazi csillaggyermek született értem.
Angyalszív! Érj hozzám!
