|
|
|
| Előadó: | Nózi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Annyi darabot a szívemből, én adtam már nektek,
hogy nem maradt semmim, s ma megölnek a percek,
Mint egyedül a csendet, ha hallgatják a testek,
Mert nem maradt lelkem, csak rám omlott tervek.
Én ilyen vagyok, húsz évesen ilyen ma a világ,
hogy melóból ülök padba, s így vagyok diák,
meg az érzésből a hiány, önmagammal viták,
nem is ismernek engem, kik a sorsomat írják.
A dallammal, a dobbal, én együtt lélegzem,
Mégsem lesz egy válaszom, hogy miért is éltem,
Az útnak a végén, bár már most is sokszor félek,
Hogy nem lesz egy társam, akiért majd élek.
Akiért sírtam, aki önmagamért mellettem állna,
Ma semmi sem igazi, ma minden csak álca,
Annyi darabot a szívemből, én adtam már nektek,
hogy nem maradt semmim, s ma megölnek a percek.
Ez a huszonnégy sor lett minden 24 órám
Nekem nehezebb a szekerem, de másoknak tolták
Holdfényes éjjel, csak Isten tudja hol jársz,
Csak Ő van meg Te, az utcán ezt tanítják.
A legjobb barátom már húsz éve a párnám,
Velem minden este ezernyi világot átszáll,
Ilyenkor pár órára nem vagyok szegény,
Ez jobban tud esni, mint egy Beke György regény.
Refr.
Száz ismeretlen éjjel én magamért sírtam
Annyi mindent elhittem és magamról írtam
Hogy egyszer minden közös bűnünk megbocsátják
Mit elkövettünk egyszer azt odafent is látják! 2X
Annyi darabot a szívemből én adtam már nektek
Hogy nem maradt semmim és ma megölnek a percek
Az álmaimat őrzöm, de mind a semmibe vesznek,
Ha ez így megy tovább holnap már a síromba tesznek
Azok az emberek kik nem érzik a szívem fontos
Hátba támadnak páran a lelkem is rongyos.
Pedig nem így van a főztem mindig megettem
Körülnézek és mondom: Istenem mit tettem?
Csak arról tudok írni, hogy minél szarabbul élek
Lehet hogy jó játék, de én egyre jobban félek.
Olykor-olykor bevillannak a homályos képek
Nektek minden sikerül...én meg csak nézek.
Magányosan elbujdosok, töprengek a szobámban,
Édes anyám szól: fiam ne tedd még korán van
Az életed egy ajándék becsüljed meg kérlek
De nem változik semmi anyu, pedig könyörgök az égnek...
Minek törjem magam?... egyszer úgyis eltűnök
Feledésbe merülök, de az emlékeitekben feltűnök
Legyenek azok rólam, jó vagy rossz emlékek
ha hiányoznék elég, ha az égre felnéztek
Már a felhők közt vagyok, felhők hát gyertek!
Sirassunk menjünk együtt, itt bolyonganak lelkek
Annyi darabot a szívemből én adtam már nektek
Hogy nem maradt semmim és ma megölnek a percek.
Száz ismeretlen éjjel én magamért sírtam
Annyi mindent elhittem és magamról írtam
Hogy egyszer minden közös bűnünk megbocsátják
Mit elkövettünk egyszer azt odafent is látják! 2x
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
