|
|
|
| Előadó: | ÖSZTÖN Rap Együttes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kothencz János Bíró István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Utcáról haza (Egy séta története)
Vége a dalnak, vége a mának,
vannak olyanok, akik még semmit se látnak!
Jóléti rendszer, azt mondják, hogy ez kell!
Egy hajléktalan ember az utcán kel fel!
El hisszük, jó, ha globális-e világ,
itt e nagyobb összetartás, a hideg meg csak kiráz!
Azt kérdem tőled, az emberek között
az együttérzés hova költözött!?
Refrén
Kell az a szó, az a jó, ami elmondható.
Kell, aki vár, érted hazajár!
Mert, kell az a fény, a remény, ami elkísér,
és kell aki néz, simogató kéz.
Elég haver, itt mindenki hever.
Rád néz a közöny és a hangulatod lever.
Tovább mégy e zűrzavaros utcán.
Egy paneldzsungelt nézel a városi pusztán!
Nincsenek padok és egyre fogy az árnyék,
ha ültetnek egy fát, hát az nagyon nagy ajándék.
Minden laza és minden ultra!
Tag-ekkel fedett fali kultúra!
Refrén
Lépnék tovább, de minden sáros.
Tudom én jól, hogy káros a város.
Látom a kocsmát , kéne egy whisky.
Rájövök, ha iszom, ez a bajból úgyse visz ki.
Amott a sarkon az integető lányok
rekedt hangon kiabálják, ugyan mire várok?
Inkább nem, én másra vágyom!
Sodor az utca és vele ingázom.
Ahogyan haladok a parkolóban sátrak.
Egy vándorcirkusz, az emberek meg várnak.
Elém áll egy fazon, és azt mondja, hogy ácsi!
Végignézek rajta, ez a „csiri-biri” bácsi!
Hát jó lenne, hogy ha varázsolna rajtam jókedvet most vagy majdan!
Rám néz, legyint, ez a nap megint
olyan, mint a holnap a tegnap szerint!
Refrén
Ez itt az élet ez a mámor.
A szerepednek neve, amit fel kell venned „bátor”!
Így volt mögöttem a városi séta,
ahogy jöttem haza a munkából néha.
Nincs jobb érzés, mint hazatérni végre,
hogy apró szilánkokból kapard magad újra létre!
Élned muszáj, lépned kell!
Benned tűz, hát ébreszd fel!
Belépek a szobába, és meglátom a fiam.
Kérdőre von tekintete, azt kérdi, hogy mi van?
Nem tudom, mit mondjak, zavarba jöttem.
Ha tudná a gyermekem, milyen nap áll mögöttem!
De nem vár választ, csak mosolygott rajtam,
e pillanatnak minden édes töredékét faltam.
Vége a dalnak, vége a mának!
Mert vannak olyanok, akik még látnak!
Refrén
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
