|
|
|
| Előadó: | ÖSZTÖN Rap Együttes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kothencz János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
T’aves baxtalo! (Légy szerencsés! -szabad fordítás-) (Ha jobban ismernénk Őket…)
Refrén
Ó, muri pheny, T’aves baxtali (zha mo!)
Ó, muro phral, T’aves baxtalo (zha shej!)
Engedelmo mangav, phenav te Del o Del lashoi,
T ’aves baxtalo, muro amal san muro shavo.
Engedd meg, hogy elmondjam, neked adjon az Isten jót,
és légy szerencsés barátom, ezt kívánom, a biztatót!
Refrén
Engedelmo mangav , phenav dukhal muro jilo
Kamáv muro amal mashkar tu mende te trajo!
Elmondom még azt is, bizony fáj a szívem értetek.
Nem tudom én, hogy igaz barátok közt mikor élhetek!?
Ő azt mondja, hogy cigány, te meg azt mondod, hogy magyar.
Én meg azt mondom, hogy mindenki azt mond itt, amit akar!
Hiszen egy fele nézünk mindannyian, beláthatnád végre,
ugyanúgy emeljük fel tekintetünket a magas égre!
Lasho parno shavo kodi kerel mange briga,
sakanak putyerel avo lako le impreja!
Vannak srácok, akik itt a bánatot űzik,
és büszkélkedve birodalmukban magukat fűzik!
Refrén
Vojt’anav vi tuke sostar dukhal lako jilo
Korkorro si ande bari luma, chorro shavo!
Elmagyarázom, mért fáj a szívem ebben a gyászban,
mert egyedül vagyok ebben a nagyra nőtt világban.
Vannak emberek, akik lenézik azt, aki roma,
pedig olyanok Ők ennek a világnak, mint az aroma,
és akarom az életemet azon a földön élni,
hol nem kell valakinek a másságáért félni!
Tu me naj mange muri pheny, naj mange muro phral!
Muro amalla shaj avenas kathar aventar!
Nem vagytok fivéreim és nővéreim, mégis,
ha megismernétek, barátotok lehetnék én is!
Refrén
More dural avilas, haj chi zhanas hogy kaj zhas!
Te kames te dikhes ame auv dikhame phrala!
Messziről jöttünk, és még nem tudjuk azt, hogy hova megyünk,
gyere testvér, nézz meg minket, megmutatjuk, mivé leszünk!
Régi úton járnak, és Ők még tudják, hogy onnan!
Távoli földről érkeztek és megmutatják honnan,
ahol még a napnak fényében fürdött a nemzet,
és szerelemből született az a gyermek, akit nemzett!
Chi tubul ash te dikhes ship tele muro shavo
tu amaro san shukar lasho shavo romano!
Ne nézd le a nyelvüket, inkább gondolkodj rajta,
mert szép vagy, jó vagy te is, itt e földön -emberi fajta!
Refrén
More ande romano jakho san tyiro trajo!
Roma san vi tu rodes feri baxt muro shavo!
Tudod ember, cigány szokás szerint éled életed,
akkor, amikor te is a boldogságot kérleled!
Ők is olyanok, akiknek keserű a magány,
és még megbotránkozol azon is, ami másnak vagány,
pedig nem csavarognának el, hogyha más is úgy akarja.
Ha kivetik az embert, a szégyen elkaparja!
Jekhhar feri pachole, le romipe haj agripe
Muro phral, haj navla majbut chi sosko maripe!
Remélem még elérkezik egy nap az a béke,
hol az emberek közt meg nem értettségnek végre vége!
Refrén
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
