|
|
|
nem is tudom hogy kezdejem, 18 év a földön
oly kibírhatatlan, de veled együtt töltöm
minden nap a pályán, napsütés vagy havazás
nem számít az idő, mert a szabó nem marad más
változik az ember, ahogy az évek elszállnak,
mert a fejünk fellett mennek, velünk eggyé válnak
hány nap telt el úgy, hogy ne beszéltünk volna,
egy kezemen megszámolom, csak a tiéd ez a nóta
sokan leléptek már, de te mindig itt maradtál
ha bajban volt a géer, mindenhova elszaladtál
köszönöm ezt a 10 évet, remélem hogy több lesz
minden egyes perc kincs, amit velük együtt töltesz
szólj rám ha az utam végén nem látom meg a fényt,
te mindig figyelmeztettél, hogy keressem a reményt.
sokat tanultam, nem az élettől, egy baráttól
döltünk a nevetéstől, a sörtől, meg a kabáttól..
a padban azok az elmúlatlan emlékek még marnak,
10 év telt el így, azóta nem megyek már a falnak.
mindig nyitott szemmel járok, megtanultuk a leckét,
ha az élet összetett, akkor darabokra szedd szét..
nem felejtem el soha, azokat amiket kaptam,
mert az emlékek bugyrai közt most begyulladt a katlan.
ja.. begyulladt a katlan....
18 éves lettél, ez egy különleges alkalom,
1990 egy októberi hajnalon...
felnéztél egy kézből, ne feletsd el azt a napot,
barátok, család.. kívánunk neked boldog születésnapot
ezt barátságnak hívják, jóban rosszban kitartás
mi változtunk meg, vagy már csak az ital más
emlékszem még arra a napra, amikor először láttam,
hogy mennyi ember bízik meg egy igaz barátban
10 év után először, köszöntelek egy dalban,
hogy te is érezd azt, amit én éreztem a szarban
nevetés vagy csalódás, viccek mindig voltak,
mert a szabó meg a Gergő veletek poénkodtak
ez olyan barátság amit a távolság se törne szét,
kézfogás meg pacsi, nálunk ez nem szóbeszéd
8 év általános, 2 év kihagyás, újra ketten
suli előtt becsöngetsz, és megyünk minden kedden
a buszmegálló felé, futás vagy ép töprengés,
ennyi időt töltöttünk együtt, mégis tök kevés.
most itt tart a fejezet, de nem zárom le a lapot
október 6.án kívánok neked boldog születésnapot..
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
