|
|
|
Eltelt már pár év,de az emlékek dúlnak, és a fájdalmas könnycseppek lassan elindulnak,az arcon,1 újabb nyomott hagyva,csak tekintek a csillagokra,mereven lefagyva. Gondolkozom azon,hogy másképpen is lehetne,jó lenne ha a kishúgom itt lenne és nevetne. Angyali mosollyal,gyönyörű szép szemekkel,tiszta pici szívvel,ölelő kis kezekkel. Te voltál a testvér,és te lettél a példakép,emlékszem kis arcodra,csoda volt és álom szép.
Akár csak 1 álom kép,hol eltűnsz,hol visszatérsz,a hiányod mi meg súgja,hogy valójában mennyit érsz. Te vagy az én őrangyalom,ha velem vagy én élek,ne hagy soha magamra,mert nélküled úgy félek. Az életemet adnám,ha 1 percre vissza kapnám,utolsó lélegzetnyi levegőmet kishúgom,azt is neked adnám.
Ref:
A mese világ megszűnt,a családod elhagytad,pedig a játékaid úgy várnak,ahogy őket hagytad,
Minden egyes rajzod,minden egyes bábod,minden apró figurád,minden kicsi álmod.
A színes kagyló,kincsek,a megkötött kilincsek,nem enged a kötelék,szívünkben bilincsek.
Nekünk mesél a nagy világ,és kínoz az élet,de te kérlek aludj csak békében,álmodj szépet.
Amióta meghaltál,elvesztem az életben,elátkozott vagyok,valami méreg van a véremben. Szeptember 10…ami nekem feketébe öltözött,az én szívembe ekkor a gyűlölet beköltözött.
Nem tudok már szeretni,lassan kihaltak az érzelmek,kínoznak az emlékek,támadnak a sérelmek. Őrjöngve küszködök és azt a napot átkozom,nem tudok mit tenni,talán 1x változom. Én elindultam hozzád,hogy a kis karjaidba haladjak,de te vissza küldtél engem,azt mondtad,h maradjak. Esténként kérlek óvd a családunkat,vigyázz rám,maradj velem mindig,hisz nekem te lettél a szivárvány. Bocsásd meg a bűneim,tudom sokat vétettem,köszönöm a jeleket,volt amit meg értettem. Te vagy az én őrangyalom,ha velem vagy én élek,ne hagy soha magamra,mert nélküled úgy félek.
Ref:
A mese világ megszűnt,a családod elhagytad,pedig a játékaid úgy várnak,ahogy őket hagytad,
Minden egyes rajzod,minden egyes bábod,minden apró figurád,minden kicsi álmod.
A színes kagyló,kincsek,a megkötött kilincsek,nem enged a kötelék,szívünkben bilincsek.
Nekünk mesél a nagy világ,és kínoz az élet,de te kérlek aludj csak békében,álmodj szépet.
Egy barna színű fa koporsó,ez lett az örök ágyad,amibe aranyszínű csavarokkal bezárták a vágyad,hogy egészséges lehess,mint a többi ember és megbecsüld az életet,ami sokaknak már nem kell. Egy puha,fehér kis takaró fedi élettelen tested,amit te angyalként a mosolyt más arcára fested. Pillangóként repülsz boldogan kint a nagy világban,lehet,hogy csak én vagyok,ki szenved nagy hiányban. Remélem találkozunk újra,egy csöndes nyugodt éjszakán,egy kellemes évszakon és majd nevetünk az éj szaván,lényegében mindegy,akár ősszel vagy télen,reggel vagy délben,úton,út szélen. Nem bírok a könnyekkel,nem bírok már magammal,szeretettel nézek rád,de a világ felé haraggal. Hidd el,az életemet adnám,ha egy percre vissza kapnám,utolsó lélegzetnyi levegőmet kishúgom,azt is neked adnám.
Ref:
A mese világ megszűnt,a családod elhagytad,pedig a játékaid úgy várnak,ahogy őket hagytad,
Minden egyes rajzod,minden egyes bábod,minden apró figurád,minden kicsi álmod.
A színes kagyló,kincsek,a megkötött kilincsek,nem enged a kötelék,szívünkben bilincsek.
Nekünk mesél a nagy világ,és kínoz az élet,de te kérlek aludj csak békében,álmodj szépet.
