|
|
|
| Előadó: | Védőoltás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fasz kivan, ülök egy taxiban
Bárhová is megyek túl messzi van
Mert szerény személyem zsebkasszája
A kimért útbért kicsit nehezen állja
Lakbért se fizetek, mert nincs lakásom
Az a szép panelház volt minden álmom
Ahol liftbe ragadtam a tizedik emeleten
És kiderült hogy pozitív a tripper leletem
Persze nekem is sötét volt a gyerekkorom
Pokolra kivántam minden rokonom
Apám sitten ült, anyám a sarkon állt
Én meg sose jártam ki az iskolát
A ház leégett kétezer nyarán
Benne volt minden holmim, meg a nagyanyám
A csajom meg a saját kutyámmal lelépett
Alaposan megviccelt az élet
Ref.: De szar az élet
Örülök, hogy élek
Egy napon úgy is meghalok
De addig a napig optimista vagyok
Mióta így ki vagyok, azt se tudom ki vagyok
Úgy érzem néha, hogy szart sem érek
Vegyek egy gitárt hozzá egy kalapot
Azt mondták menjek el blues zenésznek
De én nem akarom dobra verni, hogy baj van
Csak azt, hogy megértsed amit elmondtam
Nem akarok egyedül ülni a sarokban
Vagy emokkal sírni a vidámparkban
Félni a bohóctól, hogy összekócol
Szarni rá, hogy ki az aki belém kóstol
Remélem belém törik a fogad köcsög
És rossz az ízem, undorodban kiköpöd
Nem akarok sírni, se félni csak élni,
Úgy ahogy vagyok, hinni, remélni
Hogy most szar, de majd később jobb lesz
És élsz is egy kicsit mielőtt megdöglesz
Ref.: De szar az élet
Örülök, hogy élek
Egy napon úgy is meghalok
De addig a napig optimista vagyok
Nem akarok mást, csak:
Sétálni a parkban, vakarni a farkam
A füledbe súgni egy szót, de csak halkan
SZERETLEK, de ezt senkinek
El ne mondd ,hogy bennem is vannak érzelmek
Ref.: De szar az élet
Örülök, hogy élek
Egy napon úgy is meghalok
De addig a napig optimista vagyok
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
