|
|
|
| Előadó: | Körzeti MC Nárdi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nárdi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A kapu záródik mögöttem...mindig csak röhögtem.
Nem vettem semmit komolyan,és bele törődtem.
Hogy nem foglalkoznak azzal,hogy én honnan jöttem.
És hova tartok,amiért már sok mindent megtettem.
Bezárt érzések,törnek fel a felszínre.
Könycsepp az arcomon,az nem színlelt.
Kard a kezemben,a pillanatra várok.
Mikor szabad utat kapok,és bele vágok...
Az életembe,kezed a két kezembe.
Én nem fékezem le,még nem mész a mennybe.
Vajon merre mennyek,vajon hol keressem.
Vajon merre mennyek,hol keressem.
Mutasd az utat,követem a csillagokat.
Követem a csillagokat,anyu kapcsold le a villanyomat.
Kívánj jóéjt nekem,takarj be ne fázzak.
Mondj egy esti mesét,irány álom országba.
refr:
Kérlek,gyere ölelj meg,
Kérlek,ne menekülj el.
Kérlek,ne hagyj itt egyedül.
Még a halál el nem választ.
Kérlek,gyere ölelj meg,
Kérlek,ne menekülj el.
Kérlek,ne hagyj itt egyedül.
Még a halál el nem választ.
A külvilágtól elzárva,mormota ként élek.
Nincsenek barátaim,mert megbántanak félek.
A szerelmemért élek a családomért meg ölök.
A szerelmemért harcolok a családom az meg örök.
Azt vettem észre,mindenki a pénzre pörög.
Csak a napsütést látja,azt nem ha dörög.
Énis a szivárványt keresem,de miért pont az emberben?
Akit ha kérdeznek,vissza kérdez fegyverrel
A kezében,mond mikor lesz vége?
Tudom de tesem ezt akartad de tényleg.
Gyere és figyelj,tanítok egy két dolgot.
Hogy hogyan győzheted le,a legfőbb gondod
És a legnagyobb ellenséged,napjaid megszámlálva
Az elkövetett hibáid,a pokolban kiszámlázva.
Megfogsz fizetni,minden egyes bűnödért.
Énis magamért,nem érted és nem önért.
refr.
Eltökélt hajlamok,el torzított hajnalok.
Ez nem a valóság,elfordított tartalom.
A mancsom tarthatom,hogy adj egy pacsit barátom.
Énis sokszor hibáztam,nem tagadom,belátom.
Megigértem magamnak,hogy hű maradok az élethez
De nincsen sok hátra,mert viszályokat éltetnek.
Sikerre éheznek,a végemet akarják.
Szemet szemért alapon,a tiédet is kivakarják.
Hiába takarják,az igazságot.
Hogy erről reppeljek,az ötletet tiadtátok.
Meg mutatom a népnek,hogy mi zajlik bennem
Sok olyan dolog van,amit még megkell tennem.
El kell felednem,a bűnös múltamat
Mikor mindenkit megaláztam,azzal hogy mutattam az ujjamat.
A világfelé fordultam,magamnak meg háttal.
Összekevertem az álmot,a valósággal.
refr.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
