|
|
|
Régen az ember csak ült fenn a fán,
nézte a prédát és csordult a nyál.
Nem volt még fegyver, nem volt még tőr,
nem volt még semmi, csak a puszta ököl!
Tombol az ember, övé a világ,
táncol az ördög és issza borát.
Ostoba ember, hova mehetnél?
Rád un az ördög, szorul a kötél.
Csattan egy villám, fellobban a tűz,
készül a szablya és reszket a szűz.
Jól jön a kereszt így jogot nyer a pápa,
ha térdel, egy nemzet, úgy verhető láncba!
Táncol az ördög, ég a világ,
pusztul az ember, írtja magát.
Homo-Sapiens, te balga ökör,
láthatnád végre, hogy bezárul a kör.
Táncol az ördög, ég a világ,
pusztul az ember, írtja magát.
Érted, már érted, mi ez a játék,
és mi a tét, így fest a fejlődés!
Számolgat Einstein, dolgozik az agy,
lóháton lassú, s már dübörög a tag.
Íme az újkor, hősünkre tör,
célban a bomba és már övé az Űr!
Homo-Sapiens, te balga ökör,
láthatnád végre, hogy bezárul a kör.
Érted, már érted, mi ez a játék,
és mi a tét, így fest a fejlődés!
Érted, már érted, mi ez a játék,
és mi a tét, így fest a fejlődés!
