|
|
|
| Előadó: | Körzeti MC Nárdi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nárdi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az esőcseppek,kopognak az ereszen.
Támadnak az angyalok,a keresztet nem eresztem.
A hiányod,szét szaggatja a szívem.
Szét marcangol az idő,nélküled már nincsen.
Remény a földön,boldogság csak a zöldön.
A hazánk a börtön,pisztolyom töltöm.
Tüzet nyitok,kap egy tárat a divat.
Cuki a pólód,rózsaszínbe arivagy.
De amit Gabi ad,nem köszöni meg senki.
Senki,aki trendy.
Sokan mondják,Nárdi egy szakadt tróger.
De bennem a tehetség,meg mondja egy kóter.
Odatesz az alap,a szöveg csak ráadás.
A közel jövőben,blokkolva minden támadás.
Minden áradás,egy könycsepp az arcomon.
És minden emlékem,a koponyámba karcolom.
A múlt mögöttem,a jövő meg a vesztőben.
Mert törékenyebb vagyok,mint egy bokor vesszője.
A szakma kezdője,de a legkitartóbbja.
Énvagyok az,mellettem kitart trója.
Tiszteletét rója ha meg jelenik a pofám.
Begyújtom a hiphop-ot,mint a szikra a propánt.
Rejtély vagyok,rejtély a szövegben.
Én egy emberként állok,a téren a tömegben.
Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.
Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.
Néma a szenvedés,csendes a lefekvés.
A sötétség mögül,nem halatszik csak üvöltés.
Összekulcsot kézzel,várom az ítéletet.
Felnézek az égre,de nem kapok kíméletet!
Át szűrődik a zaj,át szűrődik a fény.
El pusztul egy faj,és elpusztul egy lény.
Ez a tény,nincsen többé kényelem.
A mérget lenyelem az élettől igényelem
Hogy temessen oda,ahol megláttam a napot.
Azóta is sokan átkozzák azt a napot.
Nem osztottak lapot,nem kérdezett senkisem.
Nem kérdezett senkisem.
A lustaság,csak fél egészség.
Jó nyomon indulok,de fel adom a felénél.
Kitisztul az idő,megtisztul a lelkem.
A kezemben fém pillangó,nem színes lepke.
Sok dolgot lenyeltem,bólintottam mindenre
Ha a kisujjam nyújtottam,vittek mindent hitelre.
Nem hagytak semmit,kiapadtak ereim.
Nem maradt vér az eremben,nem voltak pót terveim.
Csak a terheim,de nem hárítom át másra.
Kiállok a világ ellen,akár a bástya.
Az egész életem,olyan mint egy sakktábla
Csak sokkal több a paraszt,és nincs a királynak vára.
Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.
Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
