|
|
|
|
|
Verze1:
Körülnézve mit látok, csak amit horizontom enged,
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom, de belül szenved.
Az emberekben bízni nem lehet, hiszen mindegyik álnok,
Mosolygok, amíg látok, ha nem írnék kitől, lennének számok,
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe vettük a témát,
Felvázoltuk egyből a tényeket, és hagytuk a sémát.
Amit kaptam, bennem marad, bármekkora dolgok azok,
Betermeltem az aranyérmeket, pedig csak dolgozgatok.
Tanultam inkább, mint utcáztam, jöhettek a dolgozatok.
Sokan mondták pondró, vagyok, magam után csak gondot hagyok,
Ha ezt gondolod, vállald magad, mutasd, mit érsz el,
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem, mit érzel.
Egy kézzel többre mész, annyit kapsz amennyit, érdemelsz,
De hogyha megvan mindened, előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod ennyire vagy képes,
Nyugodtan bizonyíts másoknak, de a végén nehogy szét ess.
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra, amit megéltél az életben,
Hogy találkoztunk azon a napon, az nem véletlen.
A penge éle életlen, nekem elég egy lány, egy társ,
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell, neked más.
Mindig rólad szólt minden dal, amit véstem papírba tollammal,
Tovább léptem, mosolyogva, ismeretlen szólammal.
Már nincs tartalék, amit ne írtam volna ki magamból,
Hogy szeretlek, mindenki más ezt vette ki a szavamból.
Csak te nem láttad, mert elfedték gondolatom a mondatok,
Megbíztam benned, segítek bármikor, mást nem mondhatok,
Ha ez nem elég, a szívem adom, csak hidd el szavam terhét,
Láthatod Te is az életnek homályosan kínzó termét…
Verze2:
Pár gondolat, mi színessé teszi a hétköznapok szürkeségét,
Elrejti az álca, az emberek legnagyobb büszkeségét.
Szürkén látod a dolgokat, mégis a gondolatok jönnek,
Ha olyat látok, amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek.
A lányok könnyen jöttek, a barátok a repp felé löktek,
Az életemből írhatnék egy ezer oldalas könyvet.
Láttam rondákat és szépeket, kettészelt kék eget,
És most a felhalmozódott sorokból, állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból, részemet kiveszem a sorból,
Megvárom, míg tisztán látok mindent, és kijózanodok a borból.
Utáltok, de mégis szerettek, így élem túl a holnapot,
Ha nem tetszik valami, akkor a papírra írok pár mondatot,
A gondolatokból összeáll a fejezet, ami az első,
Nekem mást jelent a külső, és fontosabb a belső…
Ebben különbözünk, de más dolgokban megegyezünk,
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat, mi ezért reppezünk.
A lelkem nem más, mint egy kettészakadt füzetlap,
Én vagyok a hiphop, te meg csak egy üzlet vagy…
A barátaim mellettem, velem vannak és biztatnak,
Ezek a dolgok azok, amik a szürkeségnek színt adnak,
A szinten maradok, maradok egy 4betűs szakmában,
Az utolsókat írom, míg van tinta a tollam aljában,
Verze3:
Nem vagyok különleges a társadalom alsó szintjét érem el,
És pont az van felül, aki semmit meg nem érdemel.
Barátaim, az ell a Szabó, a Dávid meg a Néger,
És még volt pár olyan ember, aki nagyívben szégyellt.
Az álmom szétvert, amit kergettem, és elveszett,
Amit meg eldobtam magamtól, az önzetlenül kergetett.
Célokat kergetek, mert a cél az mindig szentesít,
A valósággal szembesít, a sors kegyetlen meccsre hív.
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan világ nem létezik,
Merre felé vezet a jó út, mindig a rosszakat kérdezik.
A kísértés megragad, kiránt a valóság mélyéről,
Ha elgondolkoztál a dolgokról, szaladj vissza a sorok végéről.
Szilárd erkölcsömmel festem a valóságot színesre,
Csak az életet vázolom, amit élek, kicsit kifestve.
Első kézből írtam, mert azt láttam, amit elém tártak,
Ha nem elég egy gond, még egy párat az élet rád rak.
Ilyen az élet, egy kört mérek, de egy menettel intéz el,
És ha megnézel, amit még nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől inkább hányok, mint nevetek,
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót, hogy szeretet.
Csak azt akartam, hogy őszinteség legyen a barátság alapja,
És ne úgy ítéljünk másoknak, hogy kinek mi volt a nagyapja…
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind két szemedben,
Az igazság zárjának kulcsa, ott van mind két kezedben.
Ez egy lidérces valóság, mert azt látsz, amit szeretnél,
Nézd meg a szíved nem a társad, hanem egy lírikus ellenfél.
Első kézből, a számokban íratlan gondolatok halmozódnak,
Életre kelnek soraim, pedig csak a hangok mozognak…
Az Úton lenni boldogság című dokumentumfilm Földes László Hobo életművét dolgozza fel rendhagyó road movie formában.
A több mint egyéves forgatás során készült film archív felvételek és új anyagok segítségével rajzol portrét a Kossuth-díjas előadóról. A produkció február 13-án debütál a Dunán.
„Nem akartam az öreg rock and roll sztár
pozícióját megszerezni, és minden áron megtartani.
Még mindig újat akarok”
A Hobohoz kapcsolódó dalszövegek itt.
A filmről
Az Úton lenni boldogság című film Földes László Hobo dalszerző, énekes, előadó monumentális életművét mutatja be. A rendhagyó, mély érzelmekre ható road movie az archív felvételek mellett a zenész és az alkotók elmúlt időszakban megélt közös munkáját összegzi.
A film elsőként enged bepillantást abba a komplex, több mint egy éven át tartó forgatási folyamatba, amely Hobo életművét új művészi kontextusba is helyezi.
Portré és korszak
A Kossuth- és Petőfi Zenei Életmű-díjas Hobo a hazai zenei élet meghatározó alakja, a magyar rock- és bluestörténet egyik legismertebb zenekarának, a Hobo Blues Bandnek az alapítója. Leginkább közvetítőnek, mesélőnek tartja magát: olyan embernek, aki egész életében azt tehette, amit a legjobban szeretett – odaadással, kitartással, a konfliktusokat sem kerülve, sikerekkel és csalódásokkal együtt.
„A film nemcsak egy egyedi életutat rajzol fel, hanem az állandóan úton lévő közép-kelet-európai ember sorsát is megmutatja. Szabadságvágya, függetlensége, önállóságra törekvése folyamatosan összefonódott a magyarországi társadalmi, politikai és kulturális változásokkal. Persze iszonyú jó alap a zene, irdatlan az életmű, de közben ki tud bomlani egy másik dimenzió, egy magyar kultúrtörténeti tabló is. Ebben az életben rengeteg tragédia és szépség van, nekünk ezt kellett kibontanunk” – mondja Csáky Attila producer.
Forgatás – úton lenni szó szerint
A forgatás során a stáb elkísérte Hobót a 80. születésnapja alkalmából tartott Aréna koncertjére, forgott a kamera a fellépésein, a vidéki és határon túli turnékörútján, hogy végül egy igazán személyes, emberközeli, kulisszatitkokat és rengeteg archív felvételt bemutató film szülessen.
A művész saját szavaival
„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál.”
Alkotói koncepció
A film alkotói – Szederkényi Olga rendező, Csáky Attila producer és Kőrösi András vezető operatőr – több mint 100 órányi új felvételt, valamint jelentős mennyiségű archív anyagot dolgoztak fel.
A road movie műfaja tudatos választás
A film szó szerint követi Hobót, miközben feltárja ars poeticáját, a „honnan jöttem” történetét, és reflektál arra a történelemre, amely formálta személyiségét és művészetét.
„A film olyan, mint ő: önazonos, semmiképp sem hamis. Hobo nem szorítható be semmilyen skatulyába, nem tartozik semmilyen kulturális szegmenshez, klikkhez, nem akar egy stílusból életművet építeni – ő mindezek összessége. Mi a filmben ezt a fajta hobóságot, ezt a szellemi úton levést akarjuk megmutatni.” – fogalmaz Csáky Attila.
Hobo „nincs helye mellébeszélésnek” hozzáállása a film nyelvében is megjelenik: tiszta, mély és komplex portré rajzolódik ki.
„A személyiségéhez igyekeztük adaptálni a film mesélési módját. Szabályok nélkül utazunk egy öntörvényű művésszel koncertről fellépésre, fellépésről koncertre, közben beszélgetünk inspirációról, emlékekről, tragédiákról, munkáról – de sosem veszítjük el a humorérzékünket. Óriási szerencse, hogy a legintimebb gondolataiba és környezetébe is beengedett minket. Filmünk talán példa arra is, hogy mit tehet egy ember, ha kilóg a sorból?” – mondja Szederkényi Olga rendező.
Az NFI támogatásával, a SanzonFilm és az MTVA koprodukciójában, a BLUESFILM gyártásában készült.
HOBO 80 – Úton lenni boldogság televíziós premier 2024. február 13-án 21:00-tól a Dunán.
A tévépremierhez kapcsolódva külön hangsúlyt kap az életmű zenei dimenziója is
A tavaly év végén meghirdetett dalpályázatra 28 pályamű érkezett Hobo legendás dalainak feldolgozásaival. A győztes Day By Day zenekar a film február 10-i díszbemutatóján veheti át a díját.
Alkotók
Producer: Csáky Attila
A MOZGÓ fesztivál igazgatója. Több történelmi és szerzői film producere, együttműködött többek között Bereményi Gézával, Koltai Lajossal, Mészáros Mártával, Rofusz Ferenccel és Tímár Péterrel. Legutóbbi munkái közé tartozik az Úri muri, megazisten!, jelenleg Térey János Káli holtak című művének adaptációján dolgozik.
Rendező: Szederkényi Olga
Díjnyertes dokumentumfilm-rendező. Az Úton lenni boldogság című filmet megelőző legutóbbi munkái: Böll közlegény megmentése (2023), Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája 1-2 (2018).
Vezető operatőr: Kőrösi András
Vezetőoperatőrként az volt a feladata, hogy egységes képi világot teremtsen Hobo rendkívül színes és gazdag életpályájának. Témaérzékenyen fényképezve a jelent, megőrizve annak dinamizmusát, zeneiségét, érzelmeit és költészetét.
Vágó: Borbély Viktor
Az elmúlt 27 év legkomolyabb vágói kihívását jelentette számára a film elkészítése, hiszen hatalmas mennyiségű nyersanyagot kellett feldolgoznia: több száz óra forgatott anyagot, és közel 100 órányi archív felvételt.
Zenei rendező: Madarász Gábor
Gitáros, dalszerző, filmzeneszerző, aki dolgozott többek között Rúzsa Magdival, Kovács Ákossal, Somló Tamással, Dés Lászlóval, Presser Gáborral, Wolf Katival. 20 évig volt a reklámszakmában, mint zenei producer, és számos mozifilm zenéjét szerezte.
