|
|
|
Verze1:
Körülnézve mit látok, csak amit horizontom enged,
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom, de belül szenved.
Az emberekben bízni nem lehet, hiszen mindegyik álnok,
Mosolygok, amíg látok, ha nem írnék kitől, lennének számok,
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe vettük a témát,
Felvázoltuk egyből a tényeket, és hagytuk a sémát.
Amit kaptam, bennem marad, bármekkora dolgok azok,
Betermeltem az aranyérmeket, pedig csak dolgozgatok.
Tanultam inkább, mint utcáztam, jöhettek a dolgozatok.
Sokan mondták pondró, vagyok, magam után csak gondot hagyok,
Ha ezt gondolod, vállald magad, mutasd, mit érsz el,
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem, mit érzel.
Egy kézzel többre mész, annyit kapsz amennyit, érdemelsz,
De hogyha megvan mindened, előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod ennyire vagy képes,
Nyugodtan bizonyíts másoknak, de a végén nehogy szét ess.
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra, amit megéltél az életben,
Hogy találkoztunk azon a napon, az nem véletlen.
A penge éle életlen, nekem elég egy lány, egy társ,
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell, neked más.
Mindig rólad szólt minden dal, amit véstem papírba tollammal,
Tovább léptem, mosolyogva, ismeretlen szólammal.
Már nincs tartalék, amit ne írtam volna ki magamból,
Hogy szeretlek, mindenki más ezt vette ki a szavamból.
Csak te nem láttad, mert elfedték gondolatom a mondatok,
Megbíztam benned, segítek bármikor, mást nem mondhatok,
Ha ez nem elég, a szívem adom, csak hidd el szavam terhét,
Láthatod Te is az életnek homályosan kínzó termét…
Verze2:
Pár gondolat, mi színessé teszi a hétköznapok szürkeségét,
Elrejti az álca, az emberek legnagyobb büszkeségét.
Szürkén látod a dolgokat, mégis a gondolatok jönnek,
Ha olyat látok, amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek.
A lányok könnyen jöttek, a barátok a repp felé löktek,
Az életemből írhatnék egy ezer oldalas könyvet.
Láttam rondákat és szépeket, kettészelt kék eget,
És most a felhalmozódott sorokból, állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból, részemet kiveszem a sorból,
Megvárom, míg tisztán látok mindent, és kijózanodok a borból.
Utáltok, de mégis szerettek, így élem túl a holnapot,
Ha nem tetszik valami, akkor a papírra írok pár mondatot,
A gondolatokból összeáll a fejezet, ami az első,
Nekem mást jelent a külső, és fontosabb a belső…
Ebben különbözünk, de más dolgokban megegyezünk,
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat, mi ezért reppezünk.
A lelkem nem más, mint egy kettészakadt füzetlap,
Én vagyok a hiphop, te meg csak egy üzlet vagy…
A barátaim mellettem, velem vannak és biztatnak,
Ezek a dolgok azok, amik a szürkeségnek színt adnak,
A szinten maradok, maradok egy 4betűs szakmában,
Az utolsókat írom, míg van tinta a tollam aljában,
Verze3:
Nem vagyok különleges a társadalom alsó szintjét érem el,
És pont az van felül, aki semmit meg nem érdemel.
Barátaim, az ell a Szabó, a Dávid meg a Néger,
És még volt pár olyan ember, aki nagyívben szégyellt.
Az álmom szétvert, amit kergettem, és elveszett,
Amit meg eldobtam magamtól, az önzetlenül kergetett.
Célokat kergetek, mert a cél az mindig szentesít,
A valósággal szembesít, a sors kegyetlen meccsre hív.
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan világ nem létezik,
Merre felé vezet a jó út, mindig a rosszakat kérdezik.
A kísértés megragad, kiránt a valóság mélyéről,
Ha elgondolkoztál a dolgokról, szaladj vissza a sorok végéről.
Szilárd erkölcsömmel festem a valóságot színesre,
Csak az életet vázolom, amit élek, kicsit kifestve.
Első kézből írtam, mert azt láttam, amit elém tártak,
Ha nem elég egy gond, még egy párat az élet rád rak.
Ilyen az élet, egy kört mérek, de egy menettel intéz el,
És ha megnézel, amit még nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől inkább hányok, mint nevetek,
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót, hogy szeretet.
Csak azt akartam, hogy őszinteség legyen a barátság alapja,
És ne úgy ítéljünk másoknak, hogy kinek mi volt a nagyapja…
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind két szemedben,
Az igazság zárjának kulcsa, ott van mind két kezedben.
Ez egy lidérces valóság, mert azt látsz, amit szeretnél,
Nézd meg a szíved nem a társad, hanem egy lírikus ellenfél.
Első kézből, a számokban íratlan gondolatok halmozódnak,
Életre kelnek soraim, pedig csak a hangok mozognak…
A Bohemian Betyars új dala, az Úgy Esett egy váratlan és megható fordulatot hoz a zenekar történetében.
Világkörüli turnéja közben fordul befelé a Bohemian Betyars
A világot bejárt, őrületes energiájáról ismert formáció most egy meglepően intim oldalát mutatja meg – egy olyan pillanatot, amikor a kavalkád helyét a nyugalom, az őrületét a gyengédség veszi át.
A dal különlegessége, hogy ezúttal Kakas (Palágyi Máté) – aki eddig inkább a lendületes, harsányabb számokkal azonosult - eddig igencsak jól titkolt gyengéd, lírai énje kerül előtérbe.
Az Úgy esett egy mélyen személyes vallomás, amelyben Kakas eddig ismeretlen, érzékenyebb oldala mutatkozik meg.
Ráadásul a dal közepén elhangzó vallomás Kakas saját esküvői fogadalmából származik - és amely nagy nevetéseket váltott ki a násznép körében.
A dalhoz készült klip is ebben a szellemben született
A dokumentumfilmes koncepciót Kőrösi Máté rendezővel közösen álmodták meg, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Dívák és a Mossuk kezeinket – az eltitkolt kórházi fertőzések nyomában.
Az ötlet alapja az volt, hogy Kakas és felesége, Anna három hónapon át minden nap készítsenek egy-egy rövid videót a mindennapjaikról, amelyekből később egy naplószerű történet állt össze.
A végeredmény Songoro Laurával közösen formálódott mozgóképes naplóvá – egy őszinte, bensőséges képsorozattá, amely Kakas és Anna kapcsolatának pillanatait örökíti meg: egy szerelmi történet mozaikjává.
A szöveg az együttlét apró pillanatait örökíti meg
A hajnalig tartó hallgatásokat, a közös nevetéseket, az egymásban talált nyugalmat. Egy olyan kapcsolat lenyomatai, amelyben a „káosz is nyugodt”, és ahol „még a bú is bájos”. Egy apró, ötletes csavar zárja – érdemes végighallgatni, hiszen „addig-addig kergették a véletlent, míg megtaláltak valamit.”
A zenekar most a személyesebb hangvétel felé kanyarodik
Ennek ellenére a világjáró lendület továbbra is ugyanúgy hajtja őket. Alig értek haza hatállomásos ázsiai turnéjukról - ahol bejárták Kínát és Japánt (Chongqing, Chengdu, Peking, Zhoushan, Shanghai és Tokió), hamarosan indulnak is tovább olyan európai nagyvárosokba, mint Párizs, Valenciennes, London, Bristol, Brighton, Rotterdam, Amszterdam, Berlin, Prága és Bécs.
Miközben a Bohemian Betyars hazai zenekarok közül szinte egyedülálló nemzetközi sikereket ér el, és kontinenseken át zenél ezrek előtt, az Úgy Esett pont az ellenkező irányba fordul: befelé. Egy dal, ami a turnék zaja mögött meghúzódó nyugalmat, az otthon pillanatait, a megérkezést dolgozza fel.
Bohemian Betyars - Úgy esett videó itt.
