|
|
|
Egy fotelbe ülve, minden hangot tisztán hallok,
valaki elvesz tőlem mindent, maguktól esnek le a képek falról,
kérlek hagyd ott, miért az emlék legyen örök,
ezek vesznek körbe, pedig egy lélek sincs mellettem.
Mély ez álom, csak ez gyógyít,
még az idő is megáll és ordít,
szembe köp a rideg valód.
Torkom vágja el egy kés, amihez nem tartozik senki,
de jó én élvezem, más vezeti a kezem,
hogy mit tegyek, amit szabad,
már nem vonz, már nem érdekel,
ringyók sikítanak otthon, szűzies
égsz, éden könnyek égnek rommá,
az emberek nem félnek, fékevesztett
szertelenség, ebből merít minden féreg.
Elmosódik ez a világ, de én ki vagyok,
ha nem önmagam, hát ki, heh?
Mond meg hogy van ez?
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Érzékeny tévúton elcsavarta fejem a szép szó,
mint ha valaki azt mondaná, csak maradjon, ez így jó,
leszek áldozat, hallucinálok egyre többet,
völgybe temettek, mellettem kelnek fel a holtak.
Testem ösztönzi a halált, kezem nyúlna még az életért,
de én csókot adnék neked, ha az agyamat nem mérgeznéd,
elszakadnék a mástól, erősebb a vasrácsok,
egy kedves szó, bár tudom ez nem hat már.
Sötét felhő kúszik az égre, eltakarják ezt a világot,
lángba borul a víz, talán kell nekem a hiányod,
hogy tudjam milyen vagyok, legyek végre én is szabad,
legyek önmagam, de mond meg ki vagyok.
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Kés az asztalon, feléled ajkam, érinti a méreg,
vérben úszó szelíd nap, mi a hajnallal felébred,
soha nem szűnik az álom, örök lét, de ezt már bánom,
torz az arc és torz a lélek, pedig csak a nyugalomra vágyom.
Amit nem adhat meg senki, csábító a gondolat,
feszes kötél nyakam körül, ez oldja meg minden gondomat,
minden illúzió csupán, de mi lesz holnap után,
ha a holnapnak sincs kedve velem órákon át játszani,
csak bántani, szomjús szemmel nézem a holdat,
korlátot teremt a szenvedély, egy ember aki társ,
mert neki hódol be, a másiknak, örök harc,
mindig veszít, mindig szenved, mindig marad a kudarc.
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Az Obituary 40 éves múltjában többször járt már nálunk, legutóbb tavaly a Sepultura vendégeként léptek színpadra, hogy velőt rázó dalaikkal megmozgassák a magyar közönséget. Július 30-án azonban ismét visszatérnek, hogy a Dürer Kert nagytermében adjanak felejthetetlen koncertet.
Az Obituary már 1984-ben füstbombákkal várta a közönséget a koncertjén
Az Obituary 1984-ben alakult Executioner néven. A helyi tampai bandák, mint a Nasty Savage és a Savatage, valamint a korai Metallica és Slayer hatására a Tardy fivérek a garázsukban zenekart alapítottak, majd korán színpadra is léptek. Bár a tagok többsége még fiatalkorú volt, a koncerteken már ekkor is érett előadással, dobemelvényekkel, füstbombákkal várták a közönséget.
A zenekar azóta sem adott lejjebb az élő fellépések hangulatából
Akik követik a munkásságukat tudhatják, hogy soha nem kell félgőzre és visszafogottságra számítani egy Obituary műsor közben. Sosem hajszolták az elismeréseket vagy a közösségi média népszerűségét, és sosem törődtek a trendekkel.
11 stúdióalbumon és számtalan koncerten vannak túl, mégis
megmaradtak a gyökereiknél: az emberileg elképzelhető legdurvább zenék egyikét játsszák és ezzel világszerte hűséges rajongótábort építettek.
A 2017-ben kiadott Obituary self-titled lemezük akkor jelent meg mikor a death metal épp reneszánszát élte és ennek köszönhetően a régi rajongók mellett újak is felfedezték, milyen erő lakik a zenekarban. Ennek bizonyítéka volt például a Slayerrel közös európai turné is.
A zenekar 2023-ban újabb lemezt jelentetett meg, a A Dying of Everything mindent hoz, amit az Obituarytól elvárhatunk: thrash („Barely Alive”), groove („The Wrong Time”, „My Will to Live”) és a mindent lehengerlő hangulat is ott van a dalokban.
A zenekar kötődése Magyarországhoz nemcsak a korábban itt megtartott koncertek miatt erős, hanem a Gróf Balázs által nekik gyártott videoklipek is segítik, hogy a banda biztosan jó szájízzel, erős műsorral érkezzen Budapestre.
A hazai közönség az Obituary által teremtett atmoszférából már többször részesült, de a legutolsó lemez dalai július 30-án kapnak igazán teret, hiszen ezúttal egy headliner bulival vár mindenkit a Dürer Kertben a zenekar.
Fotók: Obituary x Live Nation Magyarország
