|
|
|
Phat:
Mennyit kaptál?
Mennyit kértél?
Mire elég a tér a kezed meddig ér el?
Ha rád kerül a sor se meny se pokol.
Az élet purgatórium .
A semmi közepén egy nagy semmi vár rád,
mert a valóság rég nem szabadság.
Eli, Eli! Lama Sabaktáni.
Vigyél magaddal kérlek
Nekem semmi a földi élet nélküled nem érem el,
a felém nyúlók kezét az engem nézők arcát.
A hozzám szólók hangját csak a szenvedők haragját.
Életteret!
Nem irigyelni akinek minden megvan,
nem sajnálni akinek semmije sincsen.
Inkább vigyed minden kincsem,
minthogy a megsemmisítőt segítsem.
Már láttam hogy veszed el az utolsót,
adod más kezébe akinek van még rengeteg.
Az idő eltemet 1 helyben állok,
1 helyben élek, Pénz
A húsomat eszi a féreg.
Halványul a kéreg gyengül a páncél,
az élettér elfogy.
Legyek elégedett álljak ki küzdeni az elveimért meg hogy,
Segítő jobbot nyújtsak az elesetteknek. Támaszt.
Vezekeljek a dicső megbocsájtásért , ha a bűn eláraszt.
Fáraszt a szaros. Légy önmagad ! Építsd a jövőt!
Tartsd a barátot közel az ellenséget közelebb.
Hátha legközelebb rá lesz pont.
A szükség tőrvény bont. Ennyi.
De mennyi év mire gyarapszik a való nem csak a gond.
Hogy éljek ne csak kérjek hogy kapjak ne csak adjak elveket.
Hallod világ végre? Életteret.
Teret a tudatnak teret a létnek
teret az eszmének teret a népnek.
Élet életteret.
Teret a hibáknak teret a vágynak
Teret a gyengéknek teret a másnak
Élet, életteret.
Teret a tudatnak teret a létnek
teret az eszmének teret a népnek.
Élet életteret.
Teret a hibáknak teret a vágynak
Teret a gyengéknek teret a másnak
Élet, életteret.
Cof:
Eléggé bizarr a kép mintha ide nem illenék,
de nem is az illendőségen van a kérdésesség,
Hanem a szükségesség ellen felhozott feleslegességen.
Nincs szükségem arra emlegessék hol élem életem.
Van elméletem arra hogy éljem saját életem.
Kipusztul az érzelem és vele vész a félelem.
Este meg majd elég lesz mindenkinek fél elem.
Az érzés bennem él hogy sehol nem lelem helyem.
De ilyen f..z nem terem minden veremben.
Azt tudjuk már régen az élet kegyetlen.
Te se gondolkodjál már,
többé a kegyelmemmel tehetetlen lettél a teherrel szemben.
Mind nagyobb kell neked is mert ez éget bent.
Ettől eltántorítani próbálom a lehetetlent.
Élettér
Ettől gondolkodásmenetednek kellene változnia éretté.
Ébredjél és érezzél.
Nem te vagy Krisztus hogy több sebből vérezzél.
Kérlek kérdezzél ha úgy érzed tévedtél.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
