|
|
|
Isten, óvd a cipőm, hogy odavigyen,
hol azt a dalt,
azt a régit majd újból elkezdhetem.
Isten, óvd a cipőm, hogy ne kopjon el,
baktasson oda,
hol én megtalálom a régi helyem.
Vár egy pöttyös bádogtányér,
vár egy kancsó hűvös bor,
vár egy másképp főzött kávé
és az eltűnt gyermekkor.
Vár a régi tanyán az almafa rám,
szól a harang, nem a diszkó zenél,
s várnak a fák a régi helyen,
Isten, óvd a cipőm, hogy odavigyen!
Vár a pléhkrisztus a sarkon,
és a mennydörgős kék ég,
vár egy gyűrött fényképalbum,
benne popsis gyermekkép.
És vár az a ház, és vár az a kert,
hol a papa szidott, és a mama ölelt.
Vár sok régi barát, és vár az a pad,
ott vár a régi tavasz,
s kamaszálmaimat még őrzi szívem,
Isten, óvd a cipőm, hogy odavigyen,
Isten, óvd a cipőm, hogy hazavigyen!
