|
|
|
Vagy nincsen visszaút,üveg szilánk,vörös szőnyeg
Kevés a holdfény,hogy álmok mögött jövőt szőjjek
Mesékbe célokkal,túl az Óperencián
Cél tudatlan lázálom,a remény törött porcelán.
Élni egy életet,hol minden perc lángol
Te vagy a világ és a gondolat a vándor
Minden perc mámor,cukorba szőtt jelen kép
Hinni egy másvilágot mások szerint betegség
Rózsaszín vakság,szürke ébredés
Nem hamis szavak őrzik az eddig nevelt érvelésem
Véres könnycsepp,síró mosoly mögött képek
Éles homály,tükörvakságba szült tompa fények
Mindenki retteg csak be kellene vallania
Holnap egy kőtömb,mit meg is kell majd tartani ma
Csupán egy vászon,holnap már bársony
El takar a föld,hogy a tegnap ne lásson.
(El takar a föld,hogy a tegnap ne lásson.)
Refrén:
Retteg az ember,félhetek én is
Volt részem rosszban,volt köztük szép is
Tükörkép megérints,elsodor a szél is
Már minden csak élvezetéből szült krízis
Van félelem,máshol beszűkül a tér is
Hazugság egy szájból,mely valamit ér is
És mégis a habok közt,hullhat meg száz társunk
A hazugság komplex,ahhoz hogy átlássuk.
Mennyországfátyol,átnézni a dolgokon
A mindennapok súlya késként feszül torkokon
Lehúz a sodrás,van értelme hisztizni
Átlagként élni,hol az egész világ biznisz.Mi
Napról-napra egy,velünk züllött idióma
Fillérekbe halni,vagy beleszületni a milliókba!
Álomra ébredni.Lottószelvény öt találat
Valóban riadni nappal romlott meg az alázat.
Gondolat menet után tanácstalan szunnyadás
Tudni kell yátszani az élet csak egy forgatás
Holdtalan nappaloknak,fény szűnte éjszakák
Más gondja vállamon,de mégsem érzem át
Közösség építés,világként rombolás
Az első szúrás mámor,aztán yön a folytatás.
Közösség építés,verejtékes lázálom
A világom a sajátom a külvilágot rázárom!
Refrén:
Retteg az ember,félhetek én is
Volt részem rosszban,volt köztük szép is
Tükörkép megérints,elsodor a szél is
Már minden csak élvezetéből szült krízis
Van félelem,máshol beszűkül a tér is
Hazugság egy szájból,mely valamit ér is
És mégis a habok közt,hullhat meg száz társunk
A hazugság komplex,ahhoz hogy átlássuk.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
