|
|
|
Yártam (yártam),sötét erdő fedte szememet
A fák lombjai eltakarták szárnyaim mi elrepít
Ha meg se kérdeznéd én elmennék,el Veled
A végtelenbe repülnék,mert csókod íze felhevít
Angyaal... Betakarnak karjai,
Mert éltetnek távoli szavaid
Fények,csak repülsz,a holnapot félted
De én elmegyek a pirkadattal este vissza yövök érted!
Hiszem,hogy láttalak,Te ott voltál mellettem
Erőt adtál, a lehetetlent megtettem
A gondolatod sarkalta a tollat rá a papírra
A szemed csillogása küldi a fényt a zafírra
Tudom,hogy létezel,hogy nem egy vízió voltál
Egy lázálom,hallottam hangod.Párnámon
Könnycseppet.Érted a könnyfátyolt átvágom
És átlépek,a túloldalon,ha átérek
Egyszer talán ott vársz rám
Érted akár a legfényesebb csillagot is lehoznám
Ami eltompult fényed mellett pusztán
Sötét fényt pont szép,de mára már csak emlék-foszlány.
Te vagy a jelen,az idő,ami nélküled
Ólom lábakon mássza meg a végtelen
Hatalmas dombjait szüntelen
Álmodom egyszer talán ott ébredek a válladon.
Refrén:
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Bűneink mosolyra késztetik a Napot
Mikor Ő hozzánk el érkezik,minden perc halott
Megáll az idő az felhők hangjától
Válnak köddé,majd angyalként szállnak
Csókjától virul el az égbolt
Ha Ő nincs akkor már nem értem a szép szót! (a szép szót)
Akadt olyan perc,hogy nem vágytam az életre
Ha Ő nem volt Velem,csak a reményt tartott életben...
Magányosan égtem az emlékek máglyáján
Elrepülnék hozzád a gondolatok sárkányán,
De a felperzselt vágyak a megemésztett pillanatok
A szerelmet feltölti,nélküle már üres vagyok!
Nyitott szemmel bolyongok a vakok közt az árnyakkal
Emlékszem,hogy simítottál gyengéden a szárnyaddal
Amióta vagy Nekem,új értelmet adtál
Az első keringőnk után a szívembe ragadtál
A szívembe égetted a pillantásodat
Nem kértél mást csak a kitartásomat
Én várok,ígérem várok amíg kell,
Amíg tudok majd együtt szállunk fel.
Én várok,ígérem várok amíg kell,
Amíg tudok majd együtt szállunk fel.
Én várok,ígérem várok amíg kell,
Amíg tudok majd együtt szállunk fel.
Refrén:
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Angyaal! Óóó,vigyél magaddal
Semmy nyncs már ami a világomba marasztal
Angyaal! Óóó,repüljünk az álmokkal
Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
