|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
El lehet képzelni.
A törzsőrmester lilába borult,
megkapaszkodott az íróasztal szélébe,
és fölsóhajtott, hogy:
- Na-na-na-na-na-na-na-na-na!
Aztán békülékenyebben hozzátette:
- Na! Na.
Aztán szinte cinkoskodva, hogy:
- Semmi?
Na ne akarja nekem bemesélni,
hogy maga semmire sem emlékszik!
Hogy maga egy ... amnéziás!
Tessék, nézze! Itt van egy fénykép.
Egy férfi puskával.
Ismeri?
"Arthur Rimbaud" - gondolta Novák.
"A táltos suhanc."
- Nem ismerem.
- És ezt, a másikat?
"Vízi Miklós"
- Nem ismerem.
- És ezt?
"Desiré." - gondolta ellágyulva Novák.
"Desiré..."
- Nem ismerem.
A törzsőrmester egymás után kapkodta
fel a fényképeket.
- És ezt? És ezt? És ezt? És ezt?
- És ugye ezt se?
- Ugye ezt se? Ugye ezt se? Ugye ezt se?
"Ecsédi, Fáskertiné, Lee Van Cleef,
Antoine, Szabó Kálmán ...
.. szóval mindenkinek megvan a fényképe itt!"
Hangosan pedig azt mondta:
- Nem, nem, nem, nem. Nem ismerem.
- Nem láttam. Semmi közöm hozzá.
- Nem ismerem. Nem ismerem. Nem ismerem!
A törzs fáradtan legyintett, hogy:
- Hát persze!
Egyiket sem.
Mind ezt mondják.
Egyáltalán mit ... egyáltalán mit keres maga itt?
És itt a törzs teljesen tanácstalanná vált, felkelt,
átment a másik szobába, és megkérdezte az
ott ülő civilnek öltözött ballonkabátos férfitől, hogy:
- Tulajdonképpen miért hoztuk be ezt az alakot?
A férfi, - rangjára nézve hadnagy -, az ajtórésen át
Novákot figyelte egyfolytában, és mondta, hogy:
- Hát maga nem tudja?
Még soha nem volt dolga ezzel a Novákkal?
Csodálom. Nézze, ez példátlan.
A legkülönlegesebb eset, amivel valaha találkoztam.
Úgy képzelje el, ez ül minden este
ugyanabban az étteremben - Jégmadár -, ül és néz.
És ha maga is ott van, és figyeli,
akkor előbb-utóbb jön egy pillanat,
amikor muszáj behozni.
Úgy néz.
Érti?
Amikor kint van, maga azt érzi, muszáj behozni,
azonnal, haladéktalanul, és mihelyt bent van,
maga elcsodálkozik, hogy miért hozta be.
És akkor kiengedi.
Most is így lesz.
És aztán megint be fogja hozni.
Tudja róla, hogy semmit nem csinált,
de érzi, hogy ez mindenre képes.
Gondolja csak el, azt beszélik róla,
hogy van egy ilyen hangfekvés a torkában,
és hogyha azon énekelni kezd akkor…
Hajoljon közelebb!
(odahajlás, vészes sutyorgás)
A törzsnek fönnakadt a lélegzete, hogy:
- Igen? Na ne... ne mondja...
És… miért nem csinálunk valamit a torkával?
Nem lehetne?
- Nem, nem, nem! - mondta a hadnagy.
- Nem szabad. Nem engedik.
- Nem szabad! Nem engedik!
Még az is lehet, hogy ez a hangfekvés nemzeti kincs.
Vagy katasztrófa.
Vagy egyáltalán nem is létezik.
Még nincs kipróbálva, sohasem szólalt meg úgy.
Nem tudom... Nem tudom, mi a helyes megoldás....
Menjen, engedje ki!
És így történt.
Állt Novák és a törzsőrmester az ajtóban.
(kikísérte, ugyanis reformőrszoba,
ezt nem győzöm hangsúlyozni)
és a törzs azt mondta reszelősen Nováknak, hogy:
- Na maga velem ezt nem fogja játszani!
- Lehet, hogy a hadnagy árnyalatokat kedvelő ember,
de én aztán nem!
- Úgyhogy nálam itt nem lesz Jégmadár,
ücsörgés, nézegetés, hangfekvés!
Nálam maga nem lesz különleges eset!
Annyit mondhatok, hogy ha ma este itt véletlenül
megint találkoznánk, és ha maga itt nekem
(vészes sutyorgás)
akkor én nem leszek tanácstalan,
és maga innen nem fog kimenni!
- Én magán úgy eligazodok, Novák, hogy arról kódul!
Most mehet!
És ment Novák a hajnali utcán.
Egy könnyű érzést vitt magával, hogy ő szabad,
hogy egyfolytában az.
És ebben a pillanatban elhitte,
amit mindenki beszélt róla,
hogy az ő torkában tényleg létezik
egy ilyen kipróbálatlan hangfekvés, és elhitte,
hogy ha ő ebben a hangfekvésben énekelni kezd,
akkor az egész ország elemelkedik a talajszinttől,
és ezerméteres magasságba fellebeg.
Tehát létrejön egy új kontinens,
ahol ugyanott áll majd a Gellért-hegy, a Parlament,
a csillaghegyi strand, a közértek, kocsmák,
a zöldövezetek, ahol minden marad a helyén,
a változás csak annyiban fog állni,
hogy beszívható lesz a levegő.
Hiszen mindenki ezt akarja!
Magaslati levegő, magaslati pillantások,
magaslati érzések.
Erős napsütés, buja növényzet,
magas termésátlagok, a levegőég,
a tenger, Ausztrália!
De lehet, hogy meg se tudom csinálni - gondolta Novák.
- Csak etetnek itt ezzel, én meg eszem.
Mindegy.
A mai nap alkalmasnak látszik arra, hogy kipróbáljam.
Jaj, de duhaj kedvem támadt - mondta hangosan,
és énekelni kezdett.
Ugyanekkor kezdte énekelni ugyanezt a dalt egy
nagy budapesti lakásban egy nagy ünneplő társaság,
ahová egyébként Novákot várták nagy hírekkel.
A dal így szólt:
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
