|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
El lehet képzelni.
A törzsőrmester lilába borult,
megkapaszkodott az íróasztal szélébe,
és fölsóhajtott, hogy:
- Na-na-na-na-na-na-na-na-na!
Aztán békülékenyebben hozzátette:
- Na! Na.
Aztán szinte cinkoskodva, hogy:
- Semmi?
Na ne akarja nekem bemesélni,
hogy maga semmire sem emlékszik!
Hogy maga egy ... amnéziás!
Tessék, nézze! Itt van egy fénykép.
Egy férfi puskával.
Ismeri?
"Arthur Rimbaud" - gondolta Novák.
"A táltos suhanc."
- Nem ismerem.
- És ezt, a másikat?
"Vízi Miklós"
- Nem ismerem.
- És ezt?
"Desiré." - gondolta ellágyulva Novák.
"Desiré..."
- Nem ismerem.
A törzsőrmester egymás után kapkodta
fel a fényképeket.
- És ezt? És ezt? És ezt? És ezt?
- És ugye ezt se?
- Ugye ezt se? Ugye ezt se? Ugye ezt se?
"Ecsédi, Fáskertiné, Lee Van Cleef,
Antoine, Szabó Kálmán ...
.. szóval mindenkinek megvan a fényképe itt!"
Hangosan pedig azt mondta:
- Nem, nem, nem, nem. Nem ismerem.
- Nem láttam. Semmi közöm hozzá.
- Nem ismerem. Nem ismerem. Nem ismerem!
A törzs fáradtan legyintett, hogy:
- Hát persze!
Egyiket sem.
Mind ezt mondják.
Egyáltalán mit ... egyáltalán mit keres maga itt?
És itt a törzs teljesen tanácstalanná vált, felkelt,
átment a másik szobába, és megkérdezte az
ott ülő civilnek öltözött ballonkabátos férfitől, hogy:
- Tulajdonképpen miért hoztuk be ezt az alakot?
A férfi, - rangjára nézve hadnagy -, az ajtórésen át
Novákot figyelte egyfolytában, és mondta, hogy:
- Hát maga nem tudja?
Még soha nem volt dolga ezzel a Novákkal?
Csodálom. Nézze, ez példátlan.
A legkülönlegesebb eset, amivel valaha találkoztam.
Úgy képzelje el, ez ül minden este
ugyanabban az étteremben - Jégmadár -, ül és néz.
És ha maga is ott van, és figyeli,
akkor előbb-utóbb jön egy pillanat,
amikor muszáj behozni.
Úgy néz.
Érti?
Amikor kint van, maga azt érzi, muszáj behozni,
azonnal, haladéktalanul, és mihelyt bent van,
maga elcsodálkozik, hogy miért hozta be.
És akkor kiengedi.
Most is így lesz.
És aztán megint be fogja hozni.
Tudja róla, hogy semmit nem csinált,
de érzi, hogy ez mindenre képes.
Gondolja csak el, azt beszélik róla,
hogy van egy ilyen hangfekvés a torkában,
és hogyha azon énekelni kezd akkor…
Hajoljon közelebb!
(odahajlás, vészes sutyorgás)
A törzsnek fönnakadt a lélegzete, hogy:
- Igen? Na ne... ne mondja...
És… miért nem csinálunk valamit a torkával?
Nem lehetne?
- Nem, nem, nem! - mondta a hadnagy.
- Nem szabad. Nem engedik.
- Nem szabad! Nem engedik!
Még az is lehet, hogy ez a hangfekvés nemzeti kincs.
Vagy katasztrófa.
Vagy egyáltalán nem is létezik.
Még nincs kipróbálva, sohasem szólalt meg úgy.
Nem tudom... Nem tudom, mi a helyes megoldás....
Menjen, engedje ki!
És így történt.
Állt Novák és a törzsőrmester az ajtóban.
(kikísérte, ugyanis reformőrszoba,
ezt nem győzöm hangsúlyozni)
és a törzs azt mondta reszelősen Nováknak, hogy:
- Na maga velem ezt nem fogja játszani!
- Lehet, hogy a hadnagy árnyalatokat kedvelő ember,
de én aztán nem!
- Úgyhogy nálam itt nem lesz Jégmadár,
ücsörgés, nézegetés, hangfekvés!
Nálam maga nem lesz különleges eset!
Annyit mondhatok, hogy ha ma este itt véletlenül
megint találkoznánk, és ha maga itt nekem
(vészes sutyorgás)
akkor én nem leszek tanácstalan,
és maga innen nem fog kimenni!
- Én magán úgy eligazodok, Novák, hogy arról kódul!
Most mehet!
És ment Novák a hajnali utcán.
Egy könnyű érzést vitt magával, hogy ő szabad,
hogy egyfolytában az.
És ebben a pillanatban elhitte,
amit mindenki beszélt róla,
hogy az ő torkában tényleg létezik
egy ilyen kipróbálatlan hangfekvés, és elhitte,
hogy ha ő ebben a hangfekvésben énekelni kezd,
akkor az egész ország elemelkedik a talajszinttől,
és ezerméteres magasságba fellebeg.
Tehát létrejön egy új kontinens,
ahol ugyanott áll majd a Gellért-hegy, a Parlament,
a csillaghegyi strand, a közértek, kocsmák,
a zöldövezetek, ahol minden marad a helyén,
a változás csak annyiban fog állni,
hogy beszívható lesz a levegő.
Hiszen mindenki ezt akarja!
Magaslati levegő, magaslati pillantások,
magaslati érzések.
Erős napsütés, buja növényzet,
magas termésátlagok, a levegőég,
a tenger, Ausztrália!
De lehet, hogy meg se tudom csinálni - gondolta Novák.
- Csak etetnek itt ezzel, én meg eszem.
Mindegy.
A mai nap alkalmasnak látszik arra, hogy kipróbáljam.
Jaj, de duhaj kedvem támadt - mondta hangosan,
és énekelni kezdett.
Ugyanekkor kezdte énekelni ugyanezt a dalt egy
nagy budapesti lakásban egy nagy ünneplő társaság,
ahová egyébként Novákot várták nagy hírekkel.
A dal így szólt:
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
