|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jöjj és halld az éj hangját
Rég várt rád és ma végre megvált
Rabság volt a napvilág
Tépd le végleg a vágyad láncát
Érezd át az éjszakát!
Benne bízz, nincsen más valóság
Lépd át mi útban áll
Ne hagyd, hogy álmaid elrabolják!
Süppedt sírhantok közt majd
Sok száz lélekharang zúg
És minden ördög föleszmél
Hisz minden angyal porba hullt
Torkunk szomjazik a vérre
Mind éhezzük a bűnt
A fajtánk mind véren nő fel
A vágyunk gyilkolni küld
A napfényes világ
E boldogságból semmit se lát
Hát ezért vonz a mélység
Minden hűvös és sötét
Mely lelkedig ér
Átitat, hogy mámorossá légy!
Érezd hát!
Érezd hát!
Dies irae, Kyrie
Libera me, Domine
Dies irae, Kyrie
Requiem da, Domine
Érezd hát!
És ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát!
Mindaz mit látsz az benned él!
Érezd hát!
Mi neked jár az itt elér!
Érezd hát!
A szemed hunyd le, jöjj és élj!
Érezd hát, érezd hát!
Vár az éj, hát élj!
Nyíló sírhantok sok ezrén
Holtak ezre támad föl
A félelem beteljesül
És minden remény sírba dől
Mert a mi lelkünk a káosz
Nincs más csak pusztítás
És addig sarkantyúz a vágy
Míg te is ordassá válsz
A napfényes világ
E boldogságból semmit se lát
Hát ezért vonz a mélység
Minden hűvös és sötét
Mely lelkedig ér
Átitat, hogy mámorossá légy!
Érezd hát!
Exultate Kyrie ! Pie Agne, Domine!
Dies irae, Kyrie. Sanctus, Sanctus exultate!
Dies irae, Kyrie. Libera me, Domine!
Dies irae, Kyrie. Requiem da, Domine!
Érezd hát!
És ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát!
Mindaz mit látsz, az benned él!
Érezd hát!
Mi neked jár, az mind elér!
Érezd hát!
Szemed hunyd le, láss és élj!
Carpe noctem, carpe noctem.
Érezd hát!
S ne hagyd, hogy elmúljék az éj!
Érezd hát!
Mindaz, mit látsz az benned él
Érezd hát!
Mi neked jár, az itt elér!
Érezd hát!
Sohase múljon el az éj!
Jöjj és halld az éj hangját
Rég várt rád és ma végre megvált
Rabság volt a napvilág
Tépd le végleg a vágyad láncát
Érezd hát az éjszakát
Benne bízz, nincsen más valóság
Lépjed át mit útban állt
Nehogy álmaid elrabolják
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
