|
|
|
Afitta (iksz|déé):
a holnap késztet, hogy érj ma oda idöben
nekem egy lap meg a gondolatom kiszökve
mutatja az utad, hogy idöben ottlegyél
a sorom töbet ér, egy kitördelt tollhegynél
lepereg a homok nekem nem pálya a sorsom se
aki keményeben keni nem bánom az oltson le
minden egyes rimem, homokszem a gépembe
a mi ajtonk nyitva, de csak az igaz lépjen be
hogy mivanitt, a parlament a korhadás
ami mindent felemészt az élet meg a rongyrakás
képzelem, hogy mi mindent a hazáért
ez patintja el, már a fejemben a hajszálért
48 a szabadság 56 a forradalom
12 pont, a keményet a frontra hagyom!
48 a szabadság 56 a forradalom
12 pont, a sirunkon majd rózsahalom
utfélen ez, más fele meg más pereg
itt a csatorna tör fel, bezár mint az árterek
kitörnek a kráterek ha megremeg a planétám
kit tördel a gyártelep nem megy fel a ranglétrán
Ref.: Jella:
múlik az idő messze szál
ne nézz vissza nem jön vissza már
telik az idő messze szál
ne nézz vissza mert nem jön vissza már
Vozal:
ha van egy kis időd ne kérdezd hogy mi a gond
elbaszott egy ország mert adtak hozzá trianont
minden hosszú perc egy szájbabaszott szenvedés
diplomás gyári munkás, mondom ide az ész kevés
boros iksz|déé repp, mert vedelik a VBK-t
az évek engem sörre tettek nem értem miért térnék át?
ahogy az árnyék lát én is látom az árnyékom
tegnap jó volt ma már féltek pedig nincsen hátsó szádnékom
gyakran okoskodom mikor sok bennem az adalék
történelmi támaszpont mert eltünt már a szakadék
a jó munkához idő kell sok a példa erre is
de az sem érdekel ha a soka reppje nem delis
az idő mindent begyógyít vassá változnak virágok
a következő nap talán majd lerakod a rímbárdod
kurva régen 300 ma már talán egy se
pedig szét van gyúrva minden szekus teste
de este fele jó film lesz elalszol azt szarszbele
de ne csodálkozz hisz erről szól minden medve tele
van még időd? szórakozz csak komám (hey)
akkor nézel majd ha az óramutató basz pofán
ref.
Szab-olts(iksz|déé):
hogy nem lépek tévútra másnak ez börtön
majd egy hét múlva vagy másnap eldöntöm
miért ásnak el rögtön ha reppelek örökre
csak szeretnék mert lepereg röhögve
az idő nem csomagolom bőröndbe
mert tömören el mondtam nem utazok a körödbe
azt mondom iksz|déé meg vozalsanyi
a pultos a legjobb borát hozassa ki
mert lassan csak egyedül bolyongok a világban
hangom nem hallom csak bolondokra kiáltva
jelen rákésztet hogy lármát csapjak
a tömeg között átláthassak
régebben a haverok jöttek meg mentek
én tiszteltam őket de köbe nevettek
régebben a haverok jöttek meg mentek
én tiszteltam őket de köbe nevettek
ref.
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
