|
|
|
Afitta (iksz|déé):
a holnap késztet, hogy érj ma oda idöben
nekem egy lap meg a gondolatom kiszökve
mutatja az utad, hogy idöben ottlegyél
a sorom töbet ér, egy kitördelt tollhegynél
lepereg a homok nekem nem pálya a sorsom se
aki keményeben keni nem bánom az oltson le
minden egyes rimem, homokszem a gépembe
a mi ajtonk nyitva, de csak az igaz lépjen be
hogy mivanitt, a parlament a korhadás
ami mindent felemészt az élet meg a rongyrakás
képzelem, hogy mi mindent a hazáért
ez patintja el, már a fejemben a hajszálért
48 a szabadság 56 a forradalom
12 pont, a keményet a frontra hagyom!
48 a szabadság 56 a forradalom
12 pont, a sirunkon majd rózsahalom
utfélen ez, más fele meg más pereg
itt a csatorna tör fel, bezár mint az árterek
kitörnek a kráterek ha megremeg a planétám
kit tördel a gyártelep nem megy fel a ranglétrán
Ref.: Jella:
múlik az idő messze szál
ne nézz vissza nem jön vissza már
telik az idő messze szál
ne nézz vissza mert nem jön vissza már
Vozal:
ha van egy kis időd ne kérdezd hogy mi a gond
elbaszott egy ország mert adtak hozzá trianont
minden hosszú perc egy szájbabaszott szenvedés
diplomás gyári munkás, mondom ide az ész kevés
boros iksz|déé repp, mert vedelik a VBK-t
az évek engem sörre tettek nem értem miért térnék át?
ahogy az árnyék lát én is látom az árnyékom
tegnap jó volt ma már féltek pedig nincsen hátsó szádnékom
gyakran okoskodom mikor sok bennem az adalék
történelmi támaszpont mert eltünt már a szakadék
a jó munkához idő kell sok a példa erre is
de az sem érdekel ha a soka reppje nem delis
az idő mindent begyógyít vassá változnak virágok
a következő nap talán majd lerakod a rímbárdod
kurva régen 300 ma már talán egy se
pedig szét van gyúrva minden szekus teste
de este fele jó film lesz elalszol azt szarszbele
de ne csodálkozz hisz erről szól minden medve tele
van még időd? szórakozz csak komám (hey)
akkor nézel majd ha az óramutató basz pofán
ref.
Szab-olts(iksz|déé):
hogy nem lépek tévútra másnak ez börtön
majd egy hét múlva vagy másnap eldöntöm
miért ásnak el rögtön ha reppelek örökre
csak szeretnék mert lepereg röhögve
az idő nem csomagolom bőröndbe
mert tömören el mondtam nem utazok a körödbe
azt mondom iksz|déé meg vozalsanyi
a pultos a legjobb borát hozassa ki
mert lassan csak egyedül bolyongok a világban
hangom nem hallom csak bolondokra kiáltva
jelen rákésztet hogy lármát csapjak
a tömeg között átláthassak
régebben a haverok jöttek meg mentek
én tiszteltam őket de köbe nevettek
régebben a haverok jöttek meg mentek
én tiszteltam őket de köbe nevettek
ref.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
